Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

ELSŐ RÉSZ I. A levéltárak A „Magyar Értelmező Kéziszótár" (Budapest, 1972.) szerint „a levéltár becses iratok megőrzésére létesített intézmény, ül. ennek épülete, helyiségei" (860. 1.): az irattár pedig „az elintézett ügyiratokat lerakó és őrző hivatali részleg", ill. „az itt lévő iratok összessége" (600.1.). A két fogalom közt a leglényegtelenebb különbség, hogy a levéltár sok esetben jelöli azt az önálló épületet is, amelyben az iratokat őrzik, az irattár pedig valamely hivatalnak, intézménynek egyik, vagy néhány helyisége csupán. Irattárnak és levéltárnak közös, lényeges vonása, hogy mindkettő iratokat őriz. 1. Az írásbeliség kialakulása Az idézett közkeletű meghatározásokat talán úgy tehetjük konkrétabbá, szakszerűbbé, ha előbb az írás, majd irat, irattár és levéltár fogalmát a történeti fejlődés rendjében közelítjük meg. A paleográfia (írástörténet) azzal foglalkozik, hogy miként fejlődött ki az ősember által a maga tájékoztatására kirakott jelekből, e jelek képeiből, majd konkrét fogalmak képeinek elvont fogalmak ábrázolására alkalmazásából (a nap képe az időt is jelezte az egyiptomiaknál) az élőbeszéd nyomába szegődő írás, amely már nemcsak szavakat, szó tagokat, hanem az egyes hangokat is rögzíteni tudta. Évezredes út vezetett a fára vésett jelektől, kirakosgatott kődarabkáktól egy sémi nép zseniális találmányáig, az írásig, s a sémita írásnak föníciai és görög közvetítéssel a rómaiak által végrehajtott tökéletesítéséig, mai íráskultúránk középkori alapvetéséig s ez alapokon a modern társadalmi, állami élet rendben tartása egyik legfontosabb eszközének, az írásos ügyintézésnek kialakulásáig. A mai ember nehezen tudja elképzelni, hogy voltak idők, amikor az írás jóformán semmi szerepet sem játszott a társadalom életében. Az emberek közti kapcsolatok vitele, a köztük felmerült ügyek intézése élőszóban történt, íráshoz nem folyamodtak. Ha jogaik védelméről volt szó, csupán az egyház emberei, közülük is a legmagasabban állók, a legműveltebbek emelték fel a tollat, s ők is csak nagy ritkán. Ma elsősorban az írás szolgál ügyek intézésére, megtörtént dolgok bizonyítására, személyek azonosságának igazolására. Századokkal korábban, az első évezred for-