Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

udvari kamara. A pénzügyek központi irányítása, a birodalom többi részének pénzügyeivel közös kezelése mintegy előképe volt a kiegyezésben megállapított közösügyes rendszernek. Egyébként a rendek, amelyek nemegyszer tiltakoztak Magyarország ügyeinek központi irányítása ellen, 1569-ben kénytelenek voltak elismerni, hogy igenis vannak a többi Habsburg-ország és tartomány ügyeivel közös ügyeik. Szorosan együttműködött a kamarával a kincstári jogügyigazgatóság, amelynek egyik legfőbb feladata volt a királyi öröklési jog érvényesítése a magtalanul elhalt, vagy hűtlenségbe esett családok birtokaira. A hegyeken átmenő forgalom akadályai és a szinte szakadatlanul folyó háborúk nehézkessé, néha lehetetlenné tették az ország keleti részeinek Pozsonyból való igazgatását. Ezért még I. Ferdinánd Eperjesen, majd Kassán külön igazgatóságot állított fel, amelyből a szepesi kamara fejlődött ki, a pozsonyiéhoz hasonló hatáskörrel, s a tiszán-inneni és -túli megyékre kiterjedő illetékességgel. A szepesi kamara fő feladata az illetékességi körébe tartozó bányák jövedelmének fokozása volt. De gondoskodnia kellett a végvárakról is (azok ellátásáról, felújításáról, sőt új várak építéséről). Rákóczi Ferenc szabadságharca, ha csak átmeneti időre is, kiszakította a királyi Magyarország területének nagy részét a Habsburgok uralma alól. Az államigazgatás és igazságszolgáltatás központja, Habsburg-Magyarország fővárosa, Pozsony, nem került a kurucok kezére. Részben ez a tény, részben pedig az, hogy I. Lipót 1705-ben meghalt, és utóda, I. József elsőként lépett trónra, mint örökös király a kurucok által el nem ismert 1687-es örökösödési törvény* alapján, megérlelte a sajátos helyzetnek megfelelő államberendezés kialakításának szükségességét. Az 1705-ös országgyűlés nem mondotta ki az interregnumot,** a királyi hatalom szünetelését, átmeneti megoldást választott. Bercsényi Miklós javaslatára a lengyelek példáját követték, és az országgyűlés rendjei egymással szövetségre, konföderációra léptek, amelynek élére Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választották meg. Melléje a rendek az ország igazgatására senatus-t (tanácsot) állítottak, amely 3 püspökből, 9 fő- és 12 köznemesből állott. A szabadságharc folytatása szempontjából igen fontos gazdasági ügyek intézésére pedig gazdasági tanácsot (consilium oeconomicum) szerveztek, a magyar kamara testületi (kollegiális) ügymenetére emlékeztető ügyintézéssel. Az igazgatás napi feladatait a fejedelem udvari kancelláriája, látta el, amely a Rákócziuradalom ügyigazgatásából nőtt ki. Az 1707-es országgyűlés Ónodon a Habsburg* Az országgyűlés a Habsburg-háznak Magyarország felszabadításával szerzett érdemeiért „hálából" lemondott királyválasztó s az Aranybulla 31. pontjában kimondott ellenállási jogáról s fiágon elismerte a Habsburgok örökösödési jogát a magyar királyi trónra. (Aligha véletlen, hogy az Aranybulla - amelyet hét példányban állítottak ki - valamennyi példányának nyoma vész 1687 után.) ** Interregnum az államok életében az az átmeneti időszak, amikor, rendszerint a trónutódlás rendezetlensége miatt, nincs uralkodója az országnak.