Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

családot megfosztotta trónjától, és függetlenségi nyilatkozatában a magyar „nemzetet" a szabad és független nemzetek sorába emelte. A szabadságharc katonai erejéének növelését szolgálta az országgyűlés által elfogadott hadi törvénykönyv. Rákóczi még egy alkalommal tartott országos jellegű gyűlést 1708-ban Sárospatakon. Ennek két előremutató határozata azonban (a szabadságharcban résztvevő jobbágy-katonák felszabadítása a földesúri hatalom és a közterhek viselése alól) már túl későn jött. A vidéki igazgatási szervekben nem állott be változás, mint ahogy az alsóbb fokú, törvénykezési szervezet is a szokott, feudális alapokon nyugodott. A fellebbezési bíróságok székhelye Habsburg-kézen maradván, a Rákóczi hatalma alá tartozó bíróságok ügyeit, a hol Korponán, hol pedig Eperjesen ülésező ítélőtáblánál (tabula iudiciaria) fellebbezték meg. A magyar rendek által vezérlő fejedelemmé választott Rákóczi Ferencet az erdélyi rendek Erdély fejedelmévé is megválasztották. Ily módon tulajdonképpen perszonálunió* jött létre Magyarország és Erdély között. Erdély e korabeli államszervezete a magyarországiéhoz volt hasonló. • 2. A Habsburg-birodalom központi kormányszervei A kicsinyre zsugorodott magyar királyság kormányhatóságainak hálózata a Mohács utáni századokban alig volt több közvetítő apparátusnál. Magyarországnak az osztrák tartományokkal, ill. a Német Birodalommal való szoros összefonódottsága következtében a Habsburgok (mint magyar királyok is) a székhelyükön működő központi birodalmi kormányhatóságokat hallgatták meg magyar ügyekben is. Az uralkodó legfőbb tanácsadó testülete a titkos tanács volt. Tagjainak számát törvények nem szabták meg. Az uralkodó tetszésétől függött, kiket emel tagjai közé. Rendszerint a császár elnökölt a tanácskozásokon. A tanácsosok ott kifejtett véleményét írásba foglalták s a különböző vélemények alapján kialakult döntéseket az illetékes kancelláriák útján bocsátották ki. A XVIII. század közepétől voltak a titkos tanácsnak magyar tagjai is. Ekkorra azonban ennek a testületnek a súlya a tagok számának növekedésével egyenes arányban csökkent. Főképpen a külügyek intézésére a XVII. század vége óta a titkos tanács szűkebb bizottságainak egyike, a „Geheime Konferenz", a titkos konferencia vette át a titkos tanács szerepét, a XVIII. század eleje óta pedig a legtöbbször miniszter-konferenciának nevezett testület. Ezekben az időkben a titkos tanács már csak ünnepélyes, reprezentatív feladatokat látott el. A titkos tanács írásos ügyintézése az udvari kancelláriára hárult (Hofkanzlei). A német birodalmi kancelláriában magyar titkár is működött. * Perszonáluniónak nevezik két, egymástól független, monarchikus formájú államnak olyan kapcsolatát, amely a közös uralkodó személyére korlátozódik. Ha az uralkodó személyének közösségén túl közös. sé válik a két állam védelmének ügye, külpolitikája, pénzügye stb. . . reálunióról beszélünk.