Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

böző ágaihoz (egy közigazgatási hatóságé a közigazgatás-történethez, egy gazdasági szervé a gazdaságtörténethez stb.). A fondképzők hivataltörténete nem törekszik a fondképzők történetének, működésének teljes feldolgozására, csupán a kereteket állapítja meg, amelyek között működtek. Ide tartozik a hatáskör, az illetékesség, a szervezet és az ügyintézés. Személyek esetében ez úgy módosul, hogy elsősorban a személy tevékenységi körét, hivatali funkióit, társadalmi szerepét és fondképzésének módját kell tisztázni. A hivataltörténet különös gondot fordít a fondképző ügymenetének és iratkezelésének vizsgálatára, a fondképző politikai, gazdálkodási vagy egyéb irányú tevékenységének feldolgozása azonban nem részletekbe menően feladata. Nagyobb hivataltörténeti tanulmányok (monográfiák) külön kötetekben, kisebb tanulmányok, cikkek a levéltári folyóiratokban jelennek meg. Hivataltörténeti monográfia például „A királyi curia 1780-1850" c. kötet (Varga Endre munkája). A történeti statisztika voltaképpen a forrásközlésnek sajátos faja, amely az iratokban levő adatokat meghatározott szempontok szerint egybevonva, statisztikai táblázatokban teszi hozzáférhetővé. A történeti statisztikai kiadvány készítője tehát bizonyos mértékig már fel is dolgozza a forrásanyag általa publikált adatait. A történeti statisztikai módszer a történettudományban egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban. A levéltárak, amikor anyaguk bizonyos adatait ilyen módszerrel teszik közzé, a legszilárdabb alapot adják a múlt megismeréséhez. Az eddig felsorolt tudományágak mellett a tanácsi levéltárak rendeltetésszerűen művelik (saját illetékességi területük vonatkozásában) a helytörténetírást is. Kiadványaik természetszerűen saját területük történetére vonatkoznak, akkor is, ha műfajilag forráskiadványnak vagy történeti statisztikai feldolgozásnak minősítendők. Kiadványaik egy része azonban kifejezetten a helytörténetírás terméke. Más (nem tanácsi) levéltárak a helytörténeti kutatást és helytörténeti kiadványok készítését és közzétételét csak fenntartóik hozzájárulásával illeszthetik be munkatervükbe. A levéltári irodalom területére nem tartozó jellegű vagy tárgyú kiadvány készítését és a levéltár munkatervébe történő felvételét a levéltár fenntartója elrendelheti, illetőleg engedélyezheti. Ha a levéltár valamelyik dolgozója ilyen kiadványnak egyéni munkatervébe állítását kéri, a levéltár-igazgató javaslatára azt a levéltár fenntartója engedélyezheti, vagy - ha az munkatervbe nem illeszthető, de elkészítése közérdek - a dolgozó számára, annak kérelmére, a kiadvány elkészítésére rendkívüli fizetéses vagy fizetés nélküli szabadságot engedélyezhet. 2. Kiadványkészítés A levéltári kiadványok készítése levéltári feltáró vagy kutató munka útján történik. Levéltári segédletek kiadása esetén a kiadást a feltáró, rendező és segédletkészítő munka előzi meg. Az elkészült segédletek azonban általában nem alkalmasak arra, hogy azokat minden előkészítés nélkül közzétegyék. A segédletkészítés és a köz-