Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

gálni. Szocialista társadalmunkban nagy mértékben megnőtt az igény a levéltári anyag felhasználása iránt, és megszaporodott a levéltárakban kutatók száma. Ezzel a változással függ össze, hogy ma már egész levéltári kiadványsorozatokkal rendelkezünk, amelyek különböző típusú levéltári segédleteket tesznek közzé. Az egyik ilyen sorozat A magyar állami levéltárak fondjegyzéke című, amelyet a Kulturális Minisztérium Levéltári Osztálya megbízásából a Magyar Országos Levéltár ad ki. Ebben a sorozatban jelentek meg a Magyar Országos Levéltár és a tanácsi levéltárak fondjegyzékei. A másik, az előbbihez hasonlóan a Levéltári Osztály megbízásából megjelenő kiadványsorozat, a Levéltári leltárak című, amelyben a középszintű levéltári segédletek (áttekintő raktári jegyzékek, repertóriumok) hosszú sora jelent meg már eddig is. E sorozat évente 3-4 új kötettel egészül ki. Egy harmadik sorozatban, a Levéltári jegyzékek címűben darabszintű segédleteket publikálnak. E sorozatban jelentek meg többek között a tanácsi levéltárakban őrzött kéziratos térképek jegyzékei. A Levéltári Osztályon kívül az egyes levéltárak is adnak ki tájékoztató jellegű levéltári segédleteket. A levéltári kiadványok másik klasszikus fajtája a forrásközlés vagy forráskiadvány. A forráskiadványokkal a levéltár a kiadott iratok szövegét szélesebb körben teszi hozzáférhetővé. Azzal, hogy a források szövegét nyomtatásban vagy sokszorosításban adja közre, a levéltár megteszi az első lépést a levéltári anyag felhasználásához. A szövegközlés módját tekintve megkülönböztetünk betűhű és szöveghű forráskiadványokat. Középkori szövegeket általában betűhíven szoktak közölni, főként azért, hogy a kiadvány nyelvészeti szempontból is felhasználható legyen. Újabbkori szövegkiadásoknál azonban többnyire megelégszünk szöveghű közléssel, amikor a szavak eredeti hangalakját megőrizzük (pl. „szerént"), de a mai írásmódot alkalmazzuk (pl. „Ferencz" helyett Ferenc). A forrásközlés teljességét tekintve megkülönböztetünk az egyes iratok szintjén teljes szövegű és kivonatos közlést, az egész vonatkozó forrásanyag szintjén pedig teljességre törekvő és válogatott forráskiadást. Például a „Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából" c. kötet az anyaggyűjtésben teljességre törekedett, tehát minden 1914-1918 közötti minisztertanács jegyzőkönyvét közölte, az egyes jegyzőkönyvek lényegtelen pontjairól azonban csak rövid tartalmi kivonatot ad. Az „Iratok az ellenforradalom történetéhez" című kiadvány a két világháború közötti időszak történetét megvilágító iratok közül csak válogatást közöl, a kiválasztott, fontosabbnak tartott iratoknak azonban teljes szövegét közrebocsátja. Tárgyát tekintve a forrásközlés lehet tematikus vagy irattípus szerinti. A tematikus forráskiadvány több helyen található, egyetlen témára vonatkozó szövegek gyűjteménye. Ilyenek például az „Iratok a munkás- és parasztmozgalmak történetéhez". Leginkább azonban olyan levéltári anyag kínálkozik közlésre, amely egy helyen található, és jellegét (irattípusát) tekintve is egységes, de tematikailag összetett. Ilyenek pl. az úriszéki jegyzőkönyvek (a feudalizmus korából), vagy a minisztertanácsi jegyzőkönyvek (a kapitalizmus korából). Az ilyen, irattípus szerinti forráskiadvány