Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

részt vettek a mozgalom által szervezett „Hazai esték" c. vetélkedősorozat lebonyolításában, a felszabadulási pályázatok elbírálásában. Segítik a községi és üzemi krónikaíró csoportok munkáját. Útmutatást adnak a szocialista brigádnaplók vezetéséhez, a helynévgyűjtő csoportok működéséhez. Előadásokat tartanak a népfront által szervezett honismereti tanácskozásokon. Néhány levéltár a megyei népfrontbizottsággal együttműködési szerződésben határozta meg közművelődési feladatait. A levéltárak - a felsorolt eszközök, módok mellett - még számos más formában is részt vehetnek a közművelődésben. Közművelési célú tudományos-népszerű kiadványokat állíthatnak össze. Közreműködhetnek üzem-, tsz-, nemzetiség-, művelődés-, sporttörténeti stb. feldolgozásokban. Szaktanácsaikkal segíthetik a történelmi szakköröket, a tanulmányi versenyekre készülő tanulókat. Óraadó tanárokként bekapcsolódhatnak a gimnáziumokban folyó „közgyűjteményi kezelői ismeretek" oktatásába stb. A közművelődési törvény végrehajtása a levéltári közművelődési feladatok ellátásában nagyobb tervszerűséget követel meg. A levéltáraknak éves és középtávú tervekbe kell foglalniuk közművelődési feladataikat, s a levéltár-fenntartóknak gondoskodniuk kell e feladatok ellátásához szükséges feltételek folyamatos megteremtéséről. XIX. Levéltári kiadványok 1. A levéltári irodalom feladatai A levéltári kiadványok a levéltári irodalom termékei. A levéltári irodalom célja részben az, hogy a levéltári munkát segítse, részben az, hogy a levéltári munka eredményeit tegye közzé. A levéltári irodalom tehát részben a levéltárosokhoz, részben az olvasók szélesebb rétegeihez szól. A levéltári kiadványok két klasszikus fajtája a levéltári segédlet és a levéltári forráskiadvány. A levéltári irodalom ezenkívül ma már kiterjed a levéltárral és a levéltári forrásanyaggal kapcsolatos számos tudományág művelésére. A levéltári kiadványoknak még ma is leggyakoribb formája a tájékoztató segédletek publikációja. Legyen egy levéltár anyaga bármennyire feltárt (rendezett, segédletekkel ellátott), ha csak falain belül lehet tájékozódni felőle, felhasználása szűk korlátok közé szorul. A levéltári anyag természetéből eredően a legtöbb témára több levéltárban is kutatást kell folytatni, hiszen ugyanazzal az ügykörrel különböző területi illetékességű és hatósági szintű szerv is foglalkozott. A kutatóknak tehát tájékoztatást kell kapniuk, hogy témájukhoz hol, melyik levéltár, milyen anyagot őriz. Hazánkban a felszabadulásig igen kevés levéltári segédlet jelent meg nyomtatásban, de ami megjelent, az is nagyrészt csak a nemességkutatók igényeit kívánta szol-