Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek
A letéti naplóban a letéteket tartják nyilván, hasonló módon, mint az egyéb gyarapodást a növedéki naplóban. A letéti naplóban azt is fel kell tüntetni, hogy a letéti szerződés mikor jár le, és a letét visszaszolgáltatása esetén az utóbbinak az időpontját is be kell vezetni. 2. Anyagmegóvás A levéltárak egyik legfontosabb feladata, hogy az általuk őrzött felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincseket minden veszélytől megóvják, hogy lehető épségben való fennmaradásukat biztosítsák. Az elmúlt századokban országunk levéltári anyagának jelentős része pusztult el - a tudomány pótolhatatlan kárára - a háborúk és természeti csapások következtében, más része rongált, veszélyeztetett állapotban maradt ránk. A levéltáraknak lehetőségeik határai között mindent meg kell tenniük, hogy a rájuk bízott kulturális értékeket a tudomány és technika mai szintjének megfelelő módon tárolják és gondozzák. A levéltári raktárépítés terén az utóbbi évtizedek során világszerte több technikai újitással próbálkoztak. Vak (ablak nélküli) raktárak építésével a napfénynek és a szennyezett levegőnek az iratokra gyakorolt káros hatását igyekeztek kiküszöbölni. A vak raktárak azonban mesterséges "légcsere és légkondicionálás nélkül veszélyesek lehetnek az iratok számára, mert a biológiai kórokozók megfelelő táptalajra találhatnak bennük. A hagyományos raktárak hőmérsékletét és légnedvességét is lehetőleg állandó szinten kell tartani, mégpedig olyan szinten, amely az iratok anyaga számára ártalmatlan, a biológiai kórokozók szaporodása számára viszont kedvezőtlen. A papírra írt iratok tárolása számára általában a 18-20 °C-t és az 50-55% relatív légnedvességet tartják a szakemberek megfelelőnek. Ez a raktárban dolgozók közérzete szempontjából sem kellemetlen. Olyan helyiséget, amelynek relatív páratartalma a 70%-ot meghaladja, nem szabad levéltári raktár céljaira igénybe venni. Filmeket, mágneses szalagokat alacsonyabb hőmérsékleten tárolnak. A mágneses szalagok konzerválása szempontjából a 4-13 °C-t tartják optimálisnak. A raktárak hőmérsékletét és légnedvességét műszerek segítségével állandóan mérni és ellenőrizni kell. A raktárak belső méreteit praktikus szempontból és a tűzbiztonság fokozása érdekében korlátozzák. Magasságuk lehetőleg ne haladja meg a 2,1-2,2 métert, alapterületük pedig legfeljebb 200 négyzetméter legyen. A raktárhelyiségeket fémajtóval kell ellátni, az ajtókra biztonsági zárakat kell felszerelni. A földszinti és alagsori helyiségek ablakaira vasrácsot kell szerelni. Gondoskodni kell a raktárhelyiségek tűzrendészeti felülvizsgálatáról és a tűzrendészed előírások megtartásáról. A raktárhelyiséget, ha abban senki nem tartózkodik, áramtalanítani kell. Raktárhelyiséget csak olyan módon szabad fűteni, hogy nyílt láng a helyiségben ne legyen. A levéltári anyagot védeni kell á raktárhelyiségbe besütő naptól és a túlságos kiszáradástól éppúgy, mint a párás levegőtől és a víz köz-