Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

Példa a tárgymutató szerkesztésének módjára: adók (ld. még: vámok) - hadiadó - megszavaztatása az országgyűlésen akó ld. mértékegységek alsó tábla ld. országgyűlés felső tábla ld. országgyűlés ferencesek ld. szerzetes rendek hadiadó ld. adók harmincad ld. vámok mértékegységek - hosszmértékek - rőf - - sing - ulna - súly mértékek - - kila - űrmértékek - akó országgyűlés - alsó táblája - berekesztése - elnapolása - felső táblája - megnyitása - összehívása vámok - harmincadvám A személynévmutató címszavai az alapul vett szövegben előforduló személynevek. A nevek mellé eligazító utalást csak az uralkodók esetében teszünk (pl. II. Rudolf német-római császár, magyar király) és akkor, ha azonos neveket kell megkülönböztetni (pl. Kiss János hajdú hadnagy; Kiss János alispán). A családnevek írásában a XVIII. századot megelőzően még semmiféle következetesség nem volt, a névmutatóban viszont az egykorúak változó írásmódját csak ritkán vehetjük tekintetbe. Azoknál a történelmi családoknál, amelyek a XIX. századot is megérték, a család állandósult írásmódja az irányadó a korábbi időszakokra is. Pl. Illésházy-t írunk, és nem Illyésházy-t, ahogyan az a XVII. században még előfordul, vagy Eszterházy-t, és nem Eszterhás-t, ahogy azt korábban gyakran írták. A XVII. vagy a XVIII. században kihalt családoknál a történetírásban kialakult írásmódot vesszük át (pl. Bocskai, Rákóczi, Báthory). Egyéb esetekben magunk alakítjuk ki a névírás lehetőleg egyszerű, legfeljebb enyhén archaikus formáját. Ügyelnünk kell arra, hogy olyan hangjelöléseket, amelyeket ma másként ejtünk, mint akkor, ne hagyjunk a névben (pl. a es hang jelölésére cz-t).