Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Negyedik rész - XI. A levéltárak és az iratképző szervek kapcsolata
nak a kivételével, minden más iratképző szerv vagy személy levéltári anyagát a Magyar Országos Levéltár és az újonnan létrehozott 22 területi állami levéltár illetékességi és gyűjtőkörébe utalták. 1962 után az országos jelentőségű gazdasági szervek iratai a Magyar Országos Levéltárhoz kerültek. Az előbb kivételként emiitett szervek iratainak gyűjtését és őrzését külön ezzel a feladattal megbízott levéltári intézmények látták el. (A Magyar Országos Levéltár és a területi állami levéltárak általános levéltárak voltak, a többi levéltári intézmény pedig szaklevéltárként működött, de a levéltári típusoknak ezt a szakszerű megjelölését az akkori jogszabályok még nem alkalmazták.) A Magyar Országos Levéltár és a területi állami levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének elhatárolásakor az államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szerveknél az iratképző területi illetékességét, a többi szerv esetében pedig a forrásérték jelentőségét vette figyelembe. (Pl. területi levéltárhoz sorolták még az országos szervezeti hálózattal rendelkező szervek iratanyagát is, ha azok forrásértéke nem érte el a kívánt mértéket, viszont a jelentős forrásértékű fondok többnyire a Magyar Országos Levéltárhoz kerültek, függetlenül attól, hogy a fondképző helyileg hol működött.) A forrásérték jelentősége, mint elhatárolási szempont, a szubjektív elbírálásnak igen tág teret biztosított, és a.% ebből adódó problémák gyakran idéztek elő gyűjtőköri vitákat. Az illetékességi és gyűjtőköröknek a területi állami levéltárak közötti elhatárolásakor azt vizsgálták, hogy az adott iratképző székhelye melyik levéltári gyűjtőterülethez tartozott. Egy-egy területi levéltár gyűjtőterületi illetékessége általában egyegy megyére, illetve a fővárosra terjedt ki, de Pest és Nógrád megye területe egy levéltári intézményhez, a Budapesti 2. sz. Állami Levéltárhoz tartozott, Csongrád, Győr-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék területén pedig 2-2 levéltár működött. Ez utóbbi három megyében lévő 2-2 levéltári intézmény illetékességi és gyűjtőkörének elhatárolása viszonylag nehezen elvégezhető feladat volt, s elég sok vitára adott okot. 1968. január 1-én a területi állami levéltárak az illetékes megyei (fővárosi) tanácsok felügyelete alá kerültek, s ezt követően az 1969. évi 27. sz. tvr. további szervezeti változtatásokat hajtott végre. Mindez szükségessé tette a levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének átfogó jellegű felülvizsgálását. Az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőköreinek új elhatárolása az 1969. évi 27. sz. tvr. vonatkozó előírásai, s az ezek alapján kiadott kulturális miniszteri utasítások - LÜSZ 7-8., 12-16. és 24. §, valamint a LÜSZ 13. és 16. §-át módosító 101/1975. (M. K. 3.) KM sz., illetve a 101/1976. (M. K. 2.) K. M. sz. utasítások - alapján történt meg. A törvényerejű rendelet a levéltárakat illetékességi és gyűjtőkörük szakjellege alapján két fő csoportra, általános levéltárakra és szaklevéltárakra osztotta. Az* általános levéltárakon belül pedig, attól függően, hogy a gyűjtőmunka milyen közigazgatási egységre terjed ki, különbséget tett az országos, azaz központi és a tanácsi (megyei, fővárosi), azaz területi levéltárak között. A Magyar Országos Levéltárat