Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XI. A levéltárak és az iratképző szervek kapcsolata

Igaz ugyan, hogy a személyi eredetű levéltári anyagot létrehozójuk vagy tulajdonosuk nem köteles átadni a levéltárnak, de ezeknek az iratoknak a gyűjtésére is elsősorban a levéltárak jogosultak. Rajtuk kívül ilyen eredetű anyagot csak azok a könyvtárak, múzeumok és egyéb tudományos intézmények gyűjthetnek és őrizhetnek, amelyeknek a kulturális miniszter erre külön engedélyt adott, s gyűjtőkörüket - a fenntartó meghallgatása után - kijelölte. 4. Az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének elhatárolása Az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőköreinek elhatárolásakor alapvetően két követelmény érvényesítésére van szükség. Egyrészt biztosítani kell, hogy egy-egy levéltárhoz lehetőleg csak olyan típusú, olyan fajtájú fondok kerüljenek, amelyek legjobban megfelelnek az adott levéltár jellegének, sajátos feladatainak. Másrészt a proveniencia elvének tiszteletben tartása érdekében ügyelni kell arra, hogy az egy fondhoz tartozó iratokat csak egy levéltár gyűjtse, illetve őrizze. Az első követelmény megvalósítását azonban bizonyos fokig megnehezíti az a körülmény, hogy esetenként tekintettel kell lenni a levéltárak zavartalan munkáját, a levéltári anyag fokozottabb védelmét és jobb felhasználását elősegítő gyakorlati szempontokra is. (így pl- gondoskodni kell arról, hogy az egyes fondok lehetőleg ahhoz a levéltárhoz kerüljenek, ahol azokat legjobban lehet felhasználni, ahol az anyag iránti kutatási igények a legnagyobb számban jelentkeznek. Vigyázni kell arra is, hogy egy-egy új elhatárolás az egyes levéltáraknak a történeti fejlődés során kialakult illetékességi és gyűjtőkörét túlzottan ne, bolygassa meg. Ajánlatos figyelembe venni a biztonsági szempontokat is, és ennek megfelelően egy-egy korszak legértékesebb fondjait lehetőleg különböző levéltárakhoz kell sorolni, hogy esetleges pusztulás veszélye ne egyformán fenyegesse valamennyit.) Éppen ezért célszerű, ha a levéltárak különböző típusait eleve úgy alakítják ki, feladataikat úgy jelölik meg, hogy az az illetékességi és gyűjtőkörök elhatárolásakor - az alapvető követelmények betartása mellett - a gyakorlati szempontok érvényesítését is lehetővé tegye. 1950 előtt a Magyar Országos Levéltár többnyire csak a minisztériumok és a Kúria iratait vette át. A törvényhatósági levéltárakhoz pedig szinte kizárólag csak a levéltárfenntartó és az annak alárendelt hivatalok iratai kerültek. Éppen ezért, ebben az időszakban az illetékességi és gyűjtőkörök elhatárolásának kérdése gyakorlatilag fel sem merült. Az 1950. évi 29. sz. tvr. és a kapcsolódó jogszabályok az új levéltári hálózat kialakítását, s ezt követően az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőköreinek elhatárolását a fenti követelményeknek megfelelően igyekeztek elvégezni, de ez a részkérdéseket illetően nem mindig sikerült. A pártszervek, a honvédségi szervek, az egyházi szervek és 1962-ig- a Központi Gazdasági I evéltár fennállásáig - az országos jelentőségű gazdasági szervek iratainak, valamint az ilyen jellegű személyi eredetű anyag-