Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

bíró magánlevéltárak kutathatóságának biztosítására a rendelet 4. §-a ezek letétbe helyezését, 5. §-a a különböző tudományos és kulturális intézetek (Magyar Nemzeti Múzeum,. Akadémia stb. ..) őrizetében levő levéltári iratoknak az Országos Levéltárba szállítását rendelte el, a 6. § a történelmi értékű iratok adás-vételét szabályozta, ill, szorította korlátok közé. A 7. § megszüntette a levéltárak titkosságát, s a tudományos kutatás számára szabad lehetőségeket biztosított. Végül a 8. § a levéltárak és alkalmazottai adatainak nyilvántartásba vételéről intézkedett. A nagyjelentőségű rendeletnek, a jól átgondolt, egységes koncepciónak teljes megvalósítását a Tanácsköztársaság bukása megakadályozta. Terv maradt a Levéltárosképző Szakfőiskola felállítása is, amelyet a párizsi École des Chaftes mintájára gondoltak el. e) A magyar levéltárügy a két világháború között A polgári rend restaurációja során az Országos Levéltárat visszahelyezték a Belügyminisztérium főhatósága alá. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki korábban mint belügyminiszter érdemeket szerzett vele, hogy az Országos Levéltárat új épületbe költöztette, az országos jellegű nagy gyűjteményeket (múzeumokat, könyvtárakat s az Országos Levéltárat) 1922-ben közös szervezetbe, az ún. Országos Magyar Gyűjteményegyetembe vonta össze; egyidejűleg, mint e szerv részét, az Országos Levéltárat, kivéve a Belügyminisztérium felügyelete alól, a Gyűjteményegyetemmel együtt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá rendelte. A közös szervezet nem éppen szerencsés nevét 1934-ben Magyar Nemzeti . Múzeumra változtatták, és bizonyos önkormányzattal ruházták fel. A múzeumokat, könyvtárakat és levéltárakat egybefogó Magyar Nemzeti Múzeum eszmei elnevezés mellett e névvel jelölték továbbra is az ország első múzeumát, a Magyar Nemzeti Múzeumot. Az intézmények közös szervben egyesítésének volt a következménye, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának önállóságát megszüntették, és beolvasztották az Országos Levéltárba. Az Országos Levéltárnak a múzeumokkal és könyvtárakkal való összevonása nem vált javára a levéltárügy országos érdekeinek. Még jobban kiemelte ui. különállását a többi (a Hadtörténelmi, a megyei és városi) levéltáraktól. Évtizedekig volt ugyan szó arról, hogy e levéltárak közt szervesebb kapcsolatot teremtenek. A tervezgetéseknél azonban a polgári korszakban nem jutottak tovább. f) A megyei és városi levéltárak A városi levéltárak magvát kiváltságlevelek, továbbá más beérkezett iratok alkotják, amelyek azután a városoknak - polgárai sokoldalú érdekeltsége következtében - differenciáltabb ügyintézése során a legkülönfélébb iratokkal (adásvételi szerződé-