Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Harmadik rész - VIII. Iratkezelési és irattári rendszerek

zőbb szempontok szerint történt. Volt megye, amely iratait a nemes családok neve szerinti betűrendben tartotta, másik községek szerinti betűrendben, a harmadik az eljáró tisztviselők neve szerinti rendben. Voltak megyék, amelyek csupán két iratsorozatot alakítottak ki: a közgyűlési jegyzőkönyvekét és az aktákét. Mások az aktákon belül két irattári osztályt hoztak létre: a közigazgatási iratokét (acta politica) és a periratokét (acta juridica). Volt, ahol a közigazgatási iratokban levelezők szerinti sorozatokat alakítottak ki, a periratokat pedig két sorozatban, a polgári és a büntető perek iratsorozataiban őrizték. Az iratok lajstromozása és mutatózása mindenesetre mégindult, bár nehezen haladt előre. II. József 1785-ben kötelezte a megyéket irataik iktatására és szabályozta az iratok kezelésének módját. 1787 májusától a megyéknek is át kellett térniük a tárgyak szerinti irattározás fejlettebb formájára. Tárgyi sorozatokat és azokon belül tárgyi kútfőket kellett kialakítaniuk. A megyék egy része azonban addig halogatta az új rendszerre való áttérést, míg végül a császár halálával megszűnt az erő, amely erre kívánta kényszeríteni őket. A császárnak a megyei önkormányzatot sértő intézkedései elleni tiltakozásképpen ott is, ahol az új rendszert bevezették, sok helyütt elégették a „Józsefi korszak" iratait, az iktatással mindenütt felhagytak, visszatértek a régebbi ügyviteli és iratkezelési módszerekre és az irattárban új sorozatokat nyitottak az 1790 óta keletkezett iratok számára. Később, mintegy az iktatás legalább részleges pótlására, a közgyűlési iratok esetében sok megye alkalmazta az iratok jegyzőkönyvi számok szerinti tárolását: a közgyűlési jegyzőkönyvben végigszámozták az ülések napirendjén szereplő ügyeket, és a vonatkozó iratokat a megfelelő jegyzőkönyvi számmal látták el és e számok rendjében őrizték. A megyékhez hasonlóan a városok sem vezették be egységesen és maradéktalanul a II. József által rájuk kényszerített új ügykezelést. A városok - mint a megyék is - fogalmazataikat legtöbbnyire már korábban sem őrizték külön sorozatban, hanem a megfelelő beadványokkal együtt, a levelező partnerek szerinti vagy tárgyi sorozatokba helyezték el azokat. 1786-tól kezdve egyes városok az iratok tárgyi rendszerezése és lajstromozása helyett mindössze azt tették, hogy tanácsi irataik különböző sorozataihoz közös mutatót készítettek. A császár halála a városi irattárakban általában kevésbé okozott törést, mint a megyeiekben. II. József az egész magyarországi bírósági szervezetet megreformálta, és teljesen különválasztotta a közigazgatástól. 1785-ben a bíróságok számára kiadott ügyviteli és iratkezelési szabályzatában (norma manipulationis) a bíróságok számára is kötelezővé tette irataik iktatását, előírta irattározásuk módját, mutatózásuk mikéntjét. Az iratok három nagy osztályát kellett kialakítaniuk: az ügyviteli iratokét, a pertestekét és a peren kívüli eljárás irataiét, e három osztályon belül pedig az iratokat tárgyilag kellett rendszerezniük. A magyar királyi kúria két táblájának, a hétszemélyes táblának és a királyi táblának 1786 és 1790 közötti iratai ma is az egykorúan kialakított tárgyi rendben állnak. A császár halála után a kúria is szakított az iktatással és a matériák szerinti irattározással és visszatért korábbi iratkezelési gyakorlatához.