Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Harmadik rész - VII. Irattani fogalmak

ratúra jellegűek, és hogy a levelek egy részét magánügyirat-darabokként foghatjuk fel. Az újkori irattan, amikor az egyes iratok formai és tartalmi jegyeit vizsgálja, a változatok szinte végtelen sokaságával áll szemben. Ezért általában az iratképzők egy bizonyos csoportjára, s egy meghatározott időszakra korlátozza vizsgálódásait. Az újkori irattan az iratokat elsősorban iratképzőik jellege szerint osztályozza. A közületek iratait általában hivatalos iratoknak nevezik. A félhivatalos irat valamely személynek olyan irata, amely valamely közületnél betöltött állásával, viselt tisztségével kapcsolatos. A félhivatalos irat lényegében véve magánirat. Félhivatalos pl. egy tanácstaghoz egyik választója által írt levél, amelyben valamilyen ügyben közbenjárását kéri. Ha azonban a tanácstag a levelet elintézés végett átadja a tanácsnak, a félhivatalos irat hivatalos irattá válik. A hivatalos iratok, az iratképző szervek jellegének megfelelően, több osztályba sorolhatók. A kormányzati szervek működésével kapcsolatban keletkező, vagy hozzájuk érkező, és rendeltetésszerűen náluk maradó iratokat kormányzati iratoknak nevezzük. A gazdasági szervek működésével kapcsolatban náluk keletkező, vagy hozzájuk érkező, és rendeltetésszerűen náluk maradó iratokat gazdasági iratoknak hívjuk. Valamely egyházi szerv működésével kapcsolatban nála keletkező, vagy hozzá érkező, és rendeltetésszerűen nála maradó iratok egyházi iratok. A nem közületi iratok magániratok. Azokat az iratokat, amelyek valamely családnak, a család valamely tagjának, vagy (feudális és kapitalista viszonyok között) a család valamely tisztviselőjének vagy hivatalának működésével kapcsolatban azoknál keletkeztek, vagy hozzájuk érkeztek, és rendeltetésszerűen náluk maradtak, családi iratoknak nevezzük. Azokat az iratokat, amelyek valamely személy működésével kapcsolatban nála keletkeznek, vagy hozzá érkeznek, és rendeltetésszerűen nála maradnak, személyi iratoknak nevezzük. Az irattan az újkori levéltári iratok vizsgálata során háromféle módszert szokott alkalmazni, és ennek alapján három ágát különböztetjük meg. A szisztematikus irattan az iratokat elsősorban küldőik és címzettjeik viszonya alapján rendszerezi és vizsgálja. Az analitikus irattan az iratok formáit és szerkezetét elemzi. Végül a genetikus irattan az iratok létrejöttét nyomon követve igyekszik azok megértését szolgálni. a) Szisztematikus irattan A feudális és a kapitalista korszakban az iratok stílusjegyeit nagymértékben befolyásolta az a körülmény, hogy a küldő a címzetthez képest fölé-, mellé- vagy alárendeltségi helyzetben volt-e. Éppen ezért e korszakok iratainak vizsgálata részben e kategóriákra épül. Az ún. rendszerező vagy szisztematikus irattan az iratokat részben aszerint osztályozza, hogy azok fölé-, mellé- vagy alárendeltségi viszonyt fejeznek-e ki.