Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

zésügyi Minisztérium (MÉM). A MÉM-en belül fokozatosan leépítették az operatív termelésirányító igazgatóságokat, amelyek feladatát önálló vállalati központok, trösztök vették át. A minisztérium feladata hangsúlyozottan a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési elveinek, koncepciójának kidolgozására, a mezőgazdasági ágazatok termelésének összehangolására, a termelők és fogyasztók, ill. a népgazdaság érdekeinek egyeztetésére, a fő népgazdasági célkitűzések megvalósítására alkalmas közgazdasági eszközök kialakítására és érvényesítésére helyeződött át. A MÉM feladata továbbá a fejlett termelési, tenyésztési módszerek terjesztése, a szakoktatás elveinek kidolgozása, a nemzetközi kapcsolatok átfogó szervezése. Megmaradtak természetesen a minisztérium hatósági, törvényességi felügyeleti jogkörei. A túlközpontosított irányítási rendszer felszámolásával jelentős feladatokat kaptak a közép- és alsó fokú szakigazgatási szervek. A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai önállóbbak lettek, a hatáskörük és irányításuk alá tartozó összes megyei mezőgazdasági, szakigazgatási szerv bevonásával elvi közgazdasági elemző munkát is végeznek. Mivel az új mechanizmus az állami vállalatok, illetve szövetkezetek önállóságát biztosította, a tanácsok irányító munkája is elvibb lett. A tanácsok mezőgazdasági osztályainak kettős alárendeltsége is megszűnt. Közvetlenül a végrehajtó bizottságnak vannak alárendelve, a MÉM nem utasíthatja őket. A MÉM csak a végrehajtó bizottságok számára adhat ki normatívákat, s ezeket is csak törvényes hatáskörében, a helyi tanácsok önállóságának figyelembevételével (Id. a 140-141. oldalon levő táblát). 5. A kereskedelmi szakigazgatás és szervei 1949-ig egyetlen minisztérium volt illetékes a kereskedelem ügyeiben, de ugyanezen tárca látta el a szövetkezetekkel kapcsolatos államigazgatási feladatokat is, a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium {a. felszabadulás után közvetlenül, rövid ideig mint Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium működött). 1949-ben külön Belkereskedelmi, és külön Külkereskedelmi Minisztérium alakult; Feladatuk, hatáskörük 1968-ig a lényeget tekintve az ipari minisztériumokéval párhuzamosan módosult, változott. 1953-54-ben összevonták a két minisztériumot Belés Külkereskedelmi tárcává, de a gazdaságirányítás alapelvei, gyakorlata ezzel nem módosultak. Jelentős változást hozott az új gazdaságirányítási rendszer 1968-as bevezetése. Azóta a Belkereskedelmi Minisztérium is, akárcsak a többi gazdasági tárca, elsősorban koordináló, elvi jellegű feladatokkal foglalkozik, nem pedig operatív kereskedelmi tevékenységgel. A gazdaságirányító tárcák közül 1968-ban a külkereskedelminél következett be a legkisebb változás. A Külkereskedelmi Minisztérium feladata továbbra is kettős maradt. Egyrészt az állam külkereskedelmi politikájának központi, államigazgatási szerve; tevékenysége az ágazat speciális jellege miatt a termelésre, fogyasztásra, mű-