Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

szaki fejlesztésre is kihat, tehát részben funkcionális szerv. Részt vesz a népgazdasági terv és az általános gazdasági szabályozóeszközök kialakításában, meghatározott keretek közt az egész népgazdaság területén intézkedési, felügyeleti joggal rendelkezik. Másrészt ágazati szerv is: szervezi, irányítja a népgazdaság egy területét. Ennek megfelelően vállalatokat irányít és e tekintetben a maga területén a gazdasági minisztériumokéval egyező feladatokat lát el. 6. Kereskedelmi vállalatok 1948-ig a kereskedelem túlnyomó többsége magánkézben volt. A kevés állami kereskedelmi vállalkozás - akárcsak az iparban - formai, szervezeti szempontból nem tért el a magántulajdontól. Az ipari államosításokkal nagy kereskedelmi apparátus is állami kézbe került, tudniillik a magántulajdonú ipari nagyüzemek kereskedelmi részlegekkel, lerakatokkal is rendelkeztek. Az államosítások után az iparvállalatok kereskedelmi részeit leválasztották a termelő egységekről, szakmacsoportonként önálló nagykereskedelmi vállalatokat szerveztek belőlük. Már korábban, az állami termék- és anyaggazdálkodással jelentősen korlátozódott a szó szoros értelmében vett magánkereskedelem lehetősége, az ipar államosítása, az állami kereskedelem megszervezése pedig tovább csökkentette az állami kereskedelmen kívüli tevékenység lehetőségét. 1948-ban az akkor már egyetlen szövetkezeti központ, a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) irányítása alatt álló kereskedelmet is állami kézbe vették. Az 1950 elején megjelent rendelet, mely megtiltotta a magánosok nagykereskedelmi tevékenységét, már a kész helyzetet rögzítette. A kiskereskedelem állami szektorát is lényegében a nagykereskedelemhez hasonlóan szervezték meg: leválasztották az iparvállalatokról a bolthálózatot. így jött létre az édesség-, háztartási stb. szakboltokat összefogó állami vállalatok rendszere, 1948-ban a főváros élelmiszerboltjainak irányítására a KÖZÉRT (Községi Élelmiszer-értékesítő Részvénytársaság), az Állami Áruházak Rt. A vendéglátóipar államosítása a nagyszállók és éttermek 1948-as állami tulajdonba vételével indult meg, majd 1949-50-ben jelentősen megnövekedett a hálózat. A kereskedelem és vendéglátóipar döntő többségének állami tulajdonba kerülése után az itt szervezett vállalatok sorsa az iparvállalatokéval párhuzamosan alakult. Itt is működtek középirányító szervek, itt is hasonló volt az irányító minisztériumok szerepe, feladata, mint más feladatú vállalatoknál. Lényegében ugyanez mondható el a külkereskedelmi vállalatok alakulásáról, fejlődéséről. Az állami tulajdon túlsúlyba kerülésével megszűnt a magántulajdonú külkereskedelmi vállalatok létjogosultsága. Az iparvállalatok önálló kereskedelmi jogát, apparátusát megszüntették és terméktípusokra specializált külkereskedelmi állami vállalatok kapták meg a nemzetközi kereskedelmi ügyletek lebonyolításának jogát.