Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

melés háború utáni újjáélesztésében. Az UFOSZ (Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) és a FÉKOSZ (Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége) ellátta a mezőgazdasági munkaközvetítést, de kapott szakigazgatási feladatot a Magtermelők Országos Szövetsége, a Dohánytermelők Országos Szövetsége, a Cukorrépatermelők Országos Szövetsége és a Magyar Zöldmező Szövetség (a legeltetési társulatok szövetsége), nem is beszélve a szövetkezeti központokról és tagszövetkezeteikről. Jó megoldás volt ez, hiszen egyes szakigazgatási feladatokat valóban maguk a szervezett termelők oldhatnak meg legjobban; s mivel a zömmel már 1945 előtt is létező szövetségek, szövetkezetek a felszabadulás után demokratizálódtak, a földreform utáni új demokratikus szövetségekkel és szövetkezetekkel együtt bekapcsolódva a szakigazgatás munkájába, a társadalmi önigazgatás távlati szocialista célja felé jelentettek előrelépést. Sajnos 1949-ben visszalépés történt. A részben felsorolt termelői, társadalmi szervezeteket a további demokratizálás, szervezetük racionalizálása helyett feloszlatták. Az összes termelők egyetlen és általános (s így kis hatásfokú) társadalmi szerve a DÉFOSZ (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) lett, a szakigazgatási feladatokat pedig teljes egészében az FM és szakszervei vették át. Az önigazgatást is bekapcsoló szakigazgatási módszerek helyébe a centralizáció, a központi utasítások rendszere lépett. Említést kell még tennünk a mezőgazdasági szakigazgatásban 1945-1949 közt résztvevő, kezdetben önálló, különleges funkciójú szervekről, melyek főként a háborút közvetlenül követő időben egy-egy alapvető területen végeztek felbecsülhetetlen értékű munkát, zömmel a parasztság helyi kezdeményező készségére, alkotóerejére támaszkodva. A korszakos jelentőségű földreformot például a községi földigénylő bizottságok bonyolították le, a küldötteikből megszervezett megyei Földbirtokrendező Tanácsok (és a melléjük rendelt megyei földhivatalok), valamint az Országos Földbirtokrendező Tanács (és a melléje rendelt Országos Földhivatal) jóváhagyása, vezetése alapján. A hatalmas károkat szenvedett mezőgazdasági termelés megindításában nagy szerepük volt a helyi kezdeményezéseknek, majd az FM rendelkezése alapján működő, minden progresszív helyi erőt mozgósító községi-járási-megyei termelési bizottságoknak, s az élükön álló országos termelési miniszteri biztosnak. A földigénylő bizottságok, a földbirtokrendező tanácsok, a termelési bizottságok a mezőgazdasági szakigazgatás teljes kiépülése után fokozatosan vesztettek szerepükből, feladataikat átvették a rendes szakigazgatási szervek. Amíg működtek, az alulról kiinduló kezdeményező és alkotó készség példáinak sorát adták, szerepük elévülhetetlen az ország élelmiszer-ellátásának biztosításában, a földek megművelésében s épp a legnehezebb években, 1945-1946 folyamán. A felszabadulás utáni közélelmezési-közellátási szakigazgatás élén a háború alatti Közellátási Hivatal helyébe szervezett Közellátási Minisztérium állt. Feladata volt többek között a progresszív beszolgáltatási kvóták kivetése a termelőkre, a szigorúan kötött termény- és állatkereskedelem szervezése, a beszolgáltatott és felvásárolt termékek központi nyilvántartása, elosztásának irányítása, a fejadagos jegyrendszer megszervezése stb.