Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

A felügyelőségi rendszeren belül a földművelésügy terén végzett átfogó munkájával, fontosságban kiemelkedett a gazdasági felügyelői szolgálat. Feladatköre több részágazatra is kiterjedt. Minden olyan ügykört ellátott, melyben külön szakszervek nem működtek. így felügyelete alá tartozott a szántóföldi termelés, tagosítások, földbirtokpolitika, állattenyésztés, mezőgazdasági munkaügy, legelőügy, mezőgazdasági hírszolgálat. A felügyelők részt vettek a földreform lebonyolításában is. A gazdaság felügyelői szolgálatának rendelkezésére álltak a körzeti növénytermesztési előadók és más szakreferensek. A megyei, járási mezőgazdasági felügyelők és a községi-körzeti gazdasági elöljárók kettős irányítás alatt álltak. Egyrészt a Földművelésügyi Minisztérium közvetlen alárendeltjei, másrészt a területükön illetékes általános közigazgatási szerv szakelőadói voltak. Hasonló felépítésű, de községig, sőt gyakran járásig sem lenyúló, főként kerületmegye-körzet tagolású szakfelügyelőségek működtek a kertészeti, méhészeti, selyemtenyésztési, lótenyésztési, szőlészeti-borászati, halászati, erdészeti, vadászati szakágazatokban. A felsorolt felügyelőségi szakigazgatási láncokon túl egyéb ügykörökben is (mezőgazdasági szakoktatás, állategészségügy stb.) külön-külön szakirányítási szervezeteket építettek ki. A kerületi, illetve megyei gazdasági felügyelők feladata volt a területükön működő igen sok mezőgazdasági szakszerv munkájának koordinálása. Ez azonban nemigen sikerülhetett, hiszen a különálló, bár egységesen az FM által irányított szakági szervezetek nem voltak jogilag alárendelve a gazdasági felügyelőknek. Egy-egy megyeszékhelyen kb. 15, a kerületi székhelyeken kb 25 mezőgazdaságirányító szakigazgatási szerv működött. Ezért 1949-ben a megyeszékhelyeken működő összes mezőgazdasági szakigazgatási szervet összevonták, s így létrejöttek a megye mezőgazdaságát átfogóan irányító s egy kézben tartó mezőgazdasági igazgatóságok. 1945-1948/49 közt a mezőgazdasági szakigazgatási szervek elsősorban mezőgazdaságfejlesztő, -szervező feladatokkal foglalkoztak, igyekeztek a termelést gátló akadályok leküzdését segíteni. Ha általános érvényű utasítás vagy jogszabály kiadását látták szükségesnek, akkor arra az illetékes általános közigazgatási szervnek tettek javaslatot. A későbbiekben azonban fokozott törekvés indult meg a szakigazgatási szervek hatóságkénti működtetésére, így 1947 után fokozódó számban láttak el hatósági ügyeket is. A kötött gazdálkodás, a készletek központi nyilvántartása következtében, de a bürokratizmus terjedése miatt is a centralizáció erőteljes fokozódása volt megfigyelhető a mezőgazdasági szakigazgatásban. Egyes szakigazgatási feladatok megoldásában a szakigazgatási szervek útmutatása és felkérése alapján az egyes termelői ágazatok egyesülései, társulatai, szövetségei, s az átfogó érdekképviseleti szervek is részt vettek. így a Horthy-korszakban a mezőgazdasági munkaadók és munkavállalók „egyesítése", az ellentétek elsimítása, az osztályharc mérséklése céljából létrehozott általános mezőgazdasági érdekvédelmi szerv (valójában a tulajdonosok érdekeit képviselte), az 1945 után átmenetileg működő Országos Mezőgazdasági Kamara demokratizált jogutódja, az Országos Földművelésügyi Tanács (kerületi és megyei tanácsokkal) részt vett a mezőgazdasági ter-