Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

1968-ig a vállalatok belső szervezetét is részletesen szabályozták a felettes szervek. Előírták, milyen részlegek állíthatók fel, többnyire azt is, hogy milyen létszámmal. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta az igazgató - a törvényesség betartásával - önállóan, egyéni felelősséggel dönt a vállalat szervezetéről és a termeléssel kapcsolatos kérdésekről. A vállalatok igazgatóját mindenkor a felügyeleti szerv nevezi ki és menti fel. Ugyancsak a felügyeleti szerv végzi el a vállalat tevékenységének értékelését, ennek alapján a vállalat vezetésének jutalmazását, büntetését. 1948/1949-től kétféle tendencia érvénytsült a vállalatok kialakításában, illetve átszervezésében: egyrészt megindult a termelés specializálása, a korábbi vegyes profilú üzemek tevékenységi körének csökkentése; másrészt a kisméretű termelő egységek vállalattá szervezése, összevonása. A nagyvállalatok profil alapján történő megosztása elsősorban a kohászatot és a gépipart jellemezte. Pl. a Weiss Manfred Műveket (mai Csepel Művek) 12 önálló vállalatra bontották. A kisüzemeket részben a termelő berendezések összevonásával alakították vállalati nagyságú termelési egységekké, részben egyesülések szervezésével. Ez a folyamat az első ötéves terv időszakában (1950-1954) zajlott le. Ugyanekkor az erőltetett menetű iparfejlesztés hatására 75 új iparvállalatot helyeztek üzembe. így 1950 és 1955 között az állami ipar vállalatainak száma alig változott, 1400 körül volt. 19.55 és 1960 között lelassult ütemben, de folytatódott a kisebb termelőegységek összevonása. így, bár 1960-ig újabb 50 vállalatot helyeztek üzembe, az állami vállalatok száma ekkor hozzávetőlegesen 100-zal csökkent. 1963-64-ben az iparvállalatokat teljes mértékben átszervezték-. A célkitűzés minél nagyobb szervezetek kialakítása, az erők összpontosítása volt. 1960-hoz képest - a nagy összevonások eredményeként - 1965-re 37%-kal csökkent a vállalatok száma. Ekkor alakultak ki pl. a következő, egy-egy iparágat átfogó vállalatok: Papíripari Vállalat, Baromfiipari Országos Vállalat, Pamutnyomó Vállalat stb. 1965 után a gyakorlat megmutatta, hogy a termelés koncentrálása mesterségesen (összevonásokkal) kialakított nagyüzemekben nem mindenhol eredményes. Az ideális üzemnagyság számos körülménytől függ. 1968 óta, a vállalatok tevékenységének önállósulásával, az 50 legnagyobb iparvállalat kivételével a vállalat méreteinek meghatározásában is alapvetően a vállalaton belüli tényezők a döntőek. Az új gazdaságirányítási rendszer első éveinek tapasztalatai ugyanakkor azt is megmutatták, hogy számos gazdasági ok következményeként vannak olyan iparvállalatok is, amelyek működése nem feltétlen gazdaságos, népgazdasági szerepük miatt ugyanakkor feltétlenül szükség van rájuk. Részbe'n ennek alapján, illetve fontosságuk miatt, a kormányzat 50 nagyvállalatot kiemelt, tevékenységüket a kormányszervek különös, az átlagosnál nagyobb figyelemmel kísérik (ld. a 130-131. oldalon levő táblát).