Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

4. A mezőgazdasági és élelmezési szakigazgatás és szervei a) 1945-1949 i A mezőgazdasági és élelmezési irányítás tágabban értelmezve három terület irányítását, illetve összehangolását öleli fel. Végeznie kell a termelés megszervezését, befolyásolását, irányítását (mezőgazdasági szakigazgatás); a terményfelvásárlás, beszolgáltatás, készletgazdálkodás, azaz a közélelmezés országos megszervezését (közellátási-élelmezésügyi szakigazgatás) és a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozásának irányítását (élelmiszeripari szakigazgatás) is. A három szakterület munkája szorosan egymásra épül, így alapkövetelmény a koncepcionális, egységes irányítás. A mezőgazdasági szakigazgatásnak három, viszonylag elkülöníthető feladatköre különböztethető meg a felszabadulás után. 1. Hatósági, rendészeti feladatok: a termelés törvényes rendjének biztosítása (jogszabályok alkotása s általában az államhatalmi szervek által alkotott jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése). Főként az általános közigazgatás szervei végzik a szakigazgatási szervek meghallgatása, javaslata alapján. 2. Mezőgazdaság-fejlesztési, -szervezési feladatok : itt a szakigazgatási szervek szerepe a döntő, amelyek munkájukat nem feltétlenül jogszabályokkal végzik, inkább elvek, módszerek kidolgozásával, javaslat és támogatás formájában. 3. Gazdálkodó szakigazgatás. Itt az igazgatási és közvetlen termelést irányító, gazdálkodó funkció összeolvad, az állami szervek közvetlenül beavatkoznak a i termelésbe, irányítják azt. Az első és második feladat közvetlenül a felszabadulás után volt domináns a mezőgazdasági szakigazgatásban, a harmadik feladat már létezett a világháború és a hadigazdálkodás idején is, de a felszabadulást követő hiánygazdaságban fokozódó súllyal jelentkezett, majd a tervgazdálkodás megindulása után alapvetővé vált. A mezőgazdasági szakigazgatás élén 1945 előtt és után is a földművelésügyi miniszter állt. Minisztériumi apparátusa segítségével irányította a földművelésügyi politikát, felügyeletet gyakorolt a minisztériumnak alárendelt szakszervek fölött. Felelős volt minden közfeladatért (pl. szántóföldi és erdészeti termelés, állattenyésztés, állategészségügy, földbirtokpolitika, kísérletügy, szakoktatás stb.), melyek a földművelésügyi szakigazgatásban felmerültek. A minisztérium szervezete 1945 után lényegében változatlan maradt. 1948 után aztán számos szervezeti változás történt s a minisztérium személyzete is nagyrészt kicserélődött. A Földművelésügyi Minisztérium (FM) munkájában az egész országot behálózó, többé-kevésbé az ország közigazgatási-területi beosztását követő hierarchikus felépítésű szakigazgatási szervek hálózatára támaszkodott. Az országos hatáskörű szervek (Növénytermelési Hivatal, Országos Kertészeti Igazgatóság, Vízgazdálkodási Hivatal stb.), vagy az FM közvetlen irányítása alatt álló szakigazgatási szervek közt különös fontosságúak voltak a különböző szakfelügyelőségek.