Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

állami tulajdon jelentősen bővült. Ekkor azonban még nem történt kísérlet az állami vállalatok speciális feladatainak megfelelő szervezet kialakítására, már csak azért sem, mert az államigazgatási szervek sem voltak berendezkedve irányításukra. Az egész szénbányászat, illetve a nehézipar jó része egy-egy vállalat keretébe tartozott, az iparággal kapcsolatos döntések a központban születtek. A vállalati jellegű, óriásira duzzasztott központi szervezet nem volt képes megoldani iparági irányítási feladatokat, viszont a volt magánüzemek, vállalatok üzemegységgé váltak, irányításuk szintén megoldatlan volt, hiszen az államosításig önálló vállalatként működtek. Az 1948-as széles körű államosítással egy időben megkezdődött a vállalatok állami tulajdonának megfelelő forma kialakítása. A volt magánvállalatok döntő többsége nemzeti vállalat néven megőrizte korábbi vállalati kereteit. A korábban kialakított szénbányászatot és nehézipart irányító mammut-vállalati forma megszűnt, a szénbányászatban és a nehéziparban is nemzeti vállalatok alakultak. A nemzeti vállalatok minisztériumi felügyelet alá tartoztak. A vállalatok kisebb része, amely az egy-egy meghatározott földrajzi területtel kapcsolatos feladatokat látta el, s addig az önkormányzatok irányítása alá tartozott, községi vállalat lett. A nemzeti, illetve községi vállalat elnevezés csak rövid, átmeneti periódusban létezett, 1948 és 1950 között. 1950-től a vállalatok, függetlenül attól, hogy minisztériumi vagy tanácsi irányítás alatt állottak, egységesen állami vállalattá váltak. 1950 óta az állami vállalatok irányítás szempontjából háromfélék: - Vagy minisztériumok közvetlen irányítása alatt állnak, - vagy középirányító szervek (trösztök, egyesülések) irányítása alatt, - vagy a területileg illetékes tanácsok, illetve közvetlenül ezek szakigazgatási szerveinek irányítása alatt. Vállalatok alapítása az államosítások óta a miniszterek és a tanácsok végrehajtó bizottságának joga. 1968 óta a vállalatok maguk is alapíthatnak vállalatot (pl. több vállalat közös gazdasági célok megvalósítására), de csak az illetékes miniszter jóváhagyásával. A vállalatok tevékenységi körét mindig az alapító szervek határozzák meg. A gazdaságirányítás rendszerében bekövetkezett változás ezen a téren azt jelentette, hogy míg korábban a tervutasítások a gyártandó cikkek körét részletesen, tételesen meghatározták, addig 1968-tól a vállalati profilt csak átfogóan határozzák meg. Ha azonban egy vállalat tevékenysége veszteséges, a felettes hatóságok részletkérdésekben is beleszólhatnak a vállalat tevékenységi körébe. 1968-ban alapvető változás történt a vállalatok felszámolásának, megszüntetésének kérdésében is. Addig a felügyeleti szerv gyakorlatilag szabadon dönthetett, ennek megfelelően igen gyakoriak voltak a vállalatok önállóságát is sértő átszervezések; azóta viszont csak akkor lehet vállalatot megszüntetni, ha: - a vállalat tevékenységére a népgazdaságnak'nincs szüksége, - a gazdaságos működés nem biztosítható, - a tevékenység más vállalatnál gazdaságosabban végezhető.