Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

Az ipari központok: az alárendelt vállalatokat csak lazán fogták össze, és rövid ideig, 1948 és 1951 között működtek. A trösztök 1951-ben történt megszervezésének célja az volt, hogy - akárcsak az ipari központok - az azonos tevékenységi körben működő vállalatokat irányítsák. A vállalatok működéséhez szükséges, de alaptevékenységükhöz nem tartozó feladatokat sokszor a trösztök keretében közösen szervezték meg, pl.: szállítás, anyagbeszerzés stb. A gazdaságirányítás felülvizsgálatával az 1960-as években változott a trösztök szerepe: számuk fokozatosan csökkent, megszűnt középirányító jellegük, gazdálkodó szervvé változtak, a keretükbe tartozó önálló vállalatok gazdálkodását hangolják össze és vezetik; tröszt alakítása ebben az új feladatkörben akkor indokolt, ha a gazdasági együttműködést a vállalatok tevékenysége indokolja, de nagyságuk nem teszi célszerűvé összevonásukat (pl. Magyar Alumíniumipari, Magyar Villamosművek stb. trösztök.). Az egyesülések: 1950-es megszervezésükkor feladatuk a vállalati méretet el nem érő állami tulajdonú kisüzemek összefogása volt; vállalatirányító gazdasági szervként alakultak, de fokozatosan vállalatokká változtak át, volt üzemük pedig üzemegységgé. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével ismét szerepet kaptak a gazdasági életben az egyesülések, de ezek alapvetően eltérnek a korábbi, ugyanilyen nevű szervektől; míg a korábbiak kényszerjellegűek voltak, addig az 1968 utáni egyesülések több önálló vállalat közös céljait szolgálják, a vállalatok önkéntes társulásakéntjöttek létre, működésükért az alapító vállalatok felelnek (pl. Első Bútoripari Egyesülés, Nyomdaipari Egyesülés, Magyar Híradásipari Egyesülés stb). 3. Az ipari vállalatok Magyarországon az 1940-es évek második felében végrehajtott államosítások óta az ipari jellegű vállalatok döntő többsége, a szolgáltató vállalatok jelentős része állami tulajdonban, állami irányítás alatt áll. Különösen a szolgáltatásokban számottevő szerepe van a szövetkezeteknek is. A magántulajdon vállalati méretű szervezeti egységeknél összeegyeztethetetlen az alkotmánnyal. Bizonyos szolgáltatási és kis részben ipari jellegű tevékenységben azonban ma is és hosszú távon is szerepet kap a magánkisipar. Szemben a minisztériumokkal, központi gazdaságirányító szervekkel, a vállalat nem igazgatási, hanem gazdálkodó szerv, nem rendelkezik hatósági jogkörrel. (Kivételesen fordul csak elő, hogy hatósági jogokat is vállalatokra ruháznak.) Az államosítások óta az ipari és szolgáltató vállalatoknak két típusa van: minisztériumi és egyéb központi államigazgatási szerv irányítása alá tartozó, illetőleg területi, helyi szervek által irányított. Az államosítások előtt az állami tulajdon szerepe viszonylag kicsi volt, az állami vállalatok szervezete többé-kevésbé a magánvállalatokéhoz hasonlított. A szénbányászat és a legnagyobb nehézipari üzemek 1946-os államosításával az 126 t