Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

mint Szénbányászati Minisztériummá, választották szét a Nehézipari Minisztériumot. 1956 közepén újabb átszervezés nyomán az 1954-től működő minisztériumokat' Bánya- és Energiaügyivé és Vegyiparivá alakították át. Az ellenforradalmat követő néhány hónapban az ipar ismét egyetlen minisztérium irányítása alá tartozott, az Iparügyi Minisztériumhoz, majd 1957 közepén újra három iparirányító minisztériumot szerveztek, Kohó- és Gépiparit, Könnyűiparit és Nehéziparit. Azóta nem történt változás az ipari minisztériumok számában és nevében: 1957 óta változatlanul ez a három minisztérium az ipar gazdája. Szólni kell a minisztériumokon belüli szervezetről is. A minisztériumok száma az 1950-es évek első felében nagyon gyakran változott, de a minisztériumokon belüli funkcionális szervezeti egységek munkamegosztásában alig volt módosulás 1950 és 1957 között. Mindegyikben található egy központi ellenőrzési részleg. Ennek feladata volt az éberség biztosítása, a tervek végrehajtásának ellenőrzése. A minisztériumok egyik legfontosabb egysége a tervfőosztály volt, amely az éves, negyedéves, havi tervek lebontását, illetve az ágazatok tervkészítését irányította, és szervezte a munkaversenyt. A műszaki fejlesztési főosztály - nevének megfelelően - a technikai fejlesztés kérdéseit gondozta, a beruházási részleg a minisztérium részére a tervében biztosított keretet osztotta fel iparágak között, irányította, ellenőrizte a beruházások kivitelezését. Minden minisztériumban működött egy részleg, amely a tárca pénzügyeit intézte, és ellenőrizte az alárendelt részlegek gazdálkodását. A minisztériumok béres munkaügyi főosztálya a munkaerő-gazdálkodás, normaügyek, munkafegyelem, bérkérdések gazdája volt. 1950-től minden minisztériumban kollégiumot szerveztek. A kollégium a miniszter vezetésével a tárca legmagasabb rangú beosztottjainak közreműködésével rendszeresen ülésezett, megvitatta egy-egy terület aktuális problémáit és intézkedési tervet dolgozott ki megoldásukra. Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási reform lényegesen megváltoztatta a minisztériumok szerepét. Az ipari minisztériumok operatív, vállalatirányító tevékenysége 1968-tól jórészt megszűnt. Az állami irányítás központi szervei maradtak, de tevékenységükben növekedett az elemző, koordináló feladatok súlya, ami addig jórészt a Tervhivatalra várt; a párt és a kormány gazdaságpolitikájából kiindulva elsősorban gazdasági eszközökkel befolyásolják a felügyeletükre bízott vállalatok munkáját. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével változott a gazdasági minisztériumok belső tagolódása: a korábbinál jóval nagyobb szerepet kaptak a funkcionális részlegek, lényegesen csökkent a szakmai, iparági részlegek száma. Az 1968 óta eltelt időszakban a gyakorlat alapján némileg módosult a gazdaságirányító szervek szerepe: a minisztériumok irányító teévékenysége a szükségesnél is kisebb volt, így 1975-től irányító szerepük növekszik, de a gazdaságpolitika nem kívánja az 1968 előtti időszak minisztériumi hatáskörét visszaállítani. Szólni kell az ipart irányító minisztériumok után röviden a középirányító szervtípusokról is.