Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

Az elképzelések szerint egy-egy iparággal kapcsolatos hatósági feladatok ellátása lett volna a minisztériumi részlegek (az ipari igazgatóságnak nevezett főosztályok) feladata, míg a közvetlen gazdaságirányítás az ipari központokra várt volna. Ez a munkamegosztás azonban ténylegesen soha nem valósult meg. 1948^9-ben az iparirányítás az állandó változások korát élte. Állandóan új ipari igazgatóságokat, új ipari központokat szerveztek. A szervezeti változások azonban nem oldották meg az iparirányítás gondjait. Alapvetően a gazdaságirányítás 1950-re kialakuló módja, a tervutasításos, tervlebontásos rendszer volt a fő oka annak, hogy a minisztériumi részlegek és a középirányító szervek feladata a gyakorlatban alig különült el. A szervezetet úgy igyekeztek kialakítani, hogy egy-egy szerv lehetőleg egyféle tevékenységgel foglalkozzék. Az üzemek tevékenységét is úgy alakították ki, szervezték át, hogy egyértelműen egy iparaghoz tartozzanak, ne foglalkozzanak több tevékenységgel, így az egyféle tevékenységet végző üzemeket könnyebb volt összefogni, könynyebb volt részükre tervet készíteni. Mivel a minisztériumoknak is döntő többségében csak közvetlen gazdaságirányító feladatai maradtak, az ipari központok lényegében csak vállalati szintű problémákkal foglalkozhattak. Az ipari központokat 1951-ben megszüntették ugyan, de a mondottak a helyükre lépő trösztök működésének időszakára is érvényesek. Az Iparügyi Minisztérium kereteit egyre inkább szétfeszítette az egész ipar irányítása. Nemcsak a sokféle iparági főosztály, hanem az egyre szaporodó számú funkcionális főosztályok is növelték a minisztérium apparátusát. Az alkotmány életbelépésével egy időben az addigi Iparügyi Minisztériumot kettéválasztották Könnyű-, illetve Nehézipari Minisztériummá, az építőanyagipar irányítását pedig a szintén ekkor alakított Építésügyi Minisztériumra bízták. A Nehéz-, illetve a Könnyűipari Minisztérium különválasztásával megindult az ipart irányító minisztériumok állandó átszervezésének sorozata. A Nehézipari Minisztérium 1950 végével szintén kettévált Bánya- és Energiaügyi, illetve Kohó- és Gépipari Minisztériummá. Ezzel egy időben a Könnyűipari Minisztérium tevékenységének egy részére külön minisztériumot szerveztek Élelmezési Minisztérium néven. Az iparosítási politika eredményeként a magyar ipar gyorsan fejlődött. A minisztériumok mind több részletkérdésben is beleszóltak a vállalatok munkájába, apparátusuk egyre nőtt. A gazdaságpolitika elképzeléseinek megfelelően minden valamilyen szempontból elkülöníthető területet 1952-1953-ban külön minisztérium irányított. A nehézipar területén a Bánya- és Energiaügyi, Vegyipari, Kohászati, Altalános Gépipari, Középgépipari Minisztérium alakult, a Könnyűipari Minisztérium mellett pedig külön Helyiipari Minisztérium. A gazdaságirányítás 1953-1954-es felülvizsgálása kapcsán ismét átszervezték, öszszevonták a minisztériumokat, az ipart újra három minisztérium, a Nehézipari, a Kohó- és Gépipari és a Könnyűipari irányította. A gazdaságpolitika ingadozásait követve 1954-ben újabb átszervezés következett, ezúttal Vegyipari és Energiaügyi, vala-