Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után
2. Az ipari szakigazgatás és szervei A felszabadulás utáni első, átmeneti időszakban az ipar egyetlen minisztérium, az Iparügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott. A minisztérium feladatát az határozta meg, hogy a gyárak, bányák, üzemek többsége magántulajdonban volt. Az államigazgatási szerveknek, így a minisztériumoknak is a magántulajdonú üzemek életébe csak bizonyos általános igazgatási ügyekben volt közvetlen beleszólásuk. Az Iparügyi Minisztérium felügyelete alá tartoztak az ipari közigazgatási területi szervek: a többé-kevésbé megyénként megszervezett iparfelügyelői kerületek, amelyek a minisztérium munkakörét az adott területen látták el; továbbá az öt bányakapitányság, amelyek a bányászati ügyek állami felügyeletével foglalkoztak. A termelés közvetlen irányítására a minisztérium nem volt berendezkedve. Nem volt képes ellátni az államra háruló, az ipar új irányításával kapcsolatos feladatokat; ezek a Gazdasági Főtanácshoz kerültek. Az államosítások kezdetével, majd 1948-as kiteljesedésével, a tervgazdálkodással azonban összeegyeztethetetlen volt az Iparügyi Minisztérium fenti hatásköre, ezért 1948-ban teljesen átszervezték. Feladata lett az ipari termelés irányítása is. Ekkortól a gazdaságirányító minisztériumok feladata kettős: egyrészt egy-egy terület államigazgatási ügyeinek intézése (végeredményben ezt csinálták az addigi minisztériumok), másrészt közvetlen gazdaságirányító feladatok ellátása. Ennek megfelelően a gazdasági minisztériumokon belül kétféle részlegtípust alakítottak ki (ugyanúgy, mint az egyéb gazdaságirányító szerveknél.is): - funkcionális részlegek, amelyek egy-egy minisztérium teljes illetékességi körében végzik a munkát (pl. a tervezéssel, beruházással, műszaki fejlesztéssel, oktatással kapcsolatos ügyek intézését) - ágazati részlegek, amelyek egy-egy iparág ügyeit irányítják (pl. a bányászatét, a kohászatét, vegyiparét stb.) A gazdaságirányításban 1968-ig végbement további változások alapjában véve nem változtatták meg az ipar irányításával megbízott minisztériumok feladatát. A változásokat elsősorban a minisztériumok számának változása jelentette. Az 1948/1949-es Iparügyi Minisztérium közvetlenül irányította az egész magyar ipart, több mint 700 vállalatot. Ez olyan hatalmas központi apparátust kívánt volna, amilyet egyik napról a másikra nem lehetett megteremteni. Az,államosítások után a minisztériumi főosztályok és a termelő üzemek között közbeeső középszintű államigazgatási és termelésirányító feladatokat is ellátó szervezeti egységeket alakítottak ki: az ipari központokat. Ezek iparágon belül fogták össze a hasonló profilú üzemeket, vállalatokat. így például 1948 és 1951 között a vegyiparban működött a szervetlen, szerves, gyógyszer-, háztartás-, ásványolaj-, szénfeldolgozó vegyipari központ, a textiliparban finomposztó-, fonó-, kender- és len-, kötő- és szövő-, pamut-, ruházati-, szalag- és cérnaipari központ stb.
