Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

Sok kérdésben mégis alapvető változás történt. A mezőgazdaságban megszüntették a kényszeren alapuló beszolgáltatási rendszert, helyébe a gazdasági érdekeltségekre is építő felvásárlási rendszer lépett. Az iparban jelentősen csökkentették a tervmutatók számát, a korábbinál nagyobb szerepet kaptak a minőségre, gazdaságos termelésre ösztönző előírások, bizonyos szűk keretek között lehetővé tették az alsóbbrendű szervek önálló döntését. Mindezek a változások ideig-óráig áthidalták ugyan az 1950 és 1956 között felmerült gazdaságirányítási problémákat, de az 1960-as évek közepén ismét aktuálissá vált az átfogó gazdaságirányítási reform. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az 1957-től hozott intézkedések alapvetően nem változtatták meg a gazdaságirányítás mechanizmusát, legfeljebb legnyilvánvalóbb hibáit szüntették meg. Az irányítás rendszere, az intézmények funkciója lényegét tekintve továbbra is azonos volt az 1949-1950-essel. Az alapos vitákkal előkészített átfogó gazdaságirányítási reform 1968. január 1-én lépett életbe. Alapelvei voltak: - a gazdaságpolitika megvalósításának fő eszköze, a gazdaság irányításának alapja továbbra is a népgazdasági terv; - a tervben megállapított célok megvalósítását azonban a tervutasításos, tervlebontásos módszer helyett alapvetően gazdasági szabályozással, a gazdasági érdekre építve kell biztosítani. A reformmal a szocialista gazdaságirányítás intézményrendszere nem változott lényegesen, hiszen a gazdasági rendszer lényege, a tervgazdálkodás megmaradt, de változott az intézmények funkciója. Az állami gazdaságirányítás központi szerveinek feladata a következőkben változott: Az Országos Tervhivatal legfontosabb feladatává 1968-tól - az éves tervek elkészítése mellett - a középtávú, 5 évre szóló és a perspektivikus 10-15 éves tervjavaslatok kidolgozása, valamint a közgazdasági szabályozók koordinálása vált; jórészt megszűnt addigi közvetlen, operatív gazdasági irányító munkája. A Pénzügyminisztérium feladata 1968-ig elsősorban a pénzügyek központi intézése, lebonyolítása volt; 1968-tól a gazdasági szabályozók egyik legfontosabb területéért, a pénzügyi szabályozókért is felelős lett, így tevékenysége központi szerepet kap a gazdaságirányítás rendszerében. Az Országos Anyag- és Árhivatal 1968-tól jórészt a Tervhivatal egyik addigi funkcióját kapta meg, szerepe az árak közgazdasági szabályozó funkciója miatt igen jelentős; kialakítja a piaci árszabályozás eszközeit, megállapítja a hatósági árakat, ellátja a termékgazdálkodással kapcsolatos hatósági feladatokat. A bankok szerepe is jelentősen változott: míg 1968-ig jórészt a központi állami döntések alapján - rutinmunkában - bonyolították le a hitelügyleteket, addig az új gazdaságirányítási rendszerben a hitelpolitika olyan tényleges kivitelezőivé váltak, amelyek mérlegelik a hitelkiadási, -visszafizetési feltételeket.