Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

Az új pénz megteremtésével az állam gazdasági szerepe tovább növekedett, minden addiginál jelentősebbé vált. A tőkések mozgásterét az állam nemcsak gazdasági intézkedésekkel szűkítette. 1946 elején a szénbányák államosításával megindult az állami tulajdon bővítése. 1946 végén a legfontosabb nehézipari üzemek kerültek az állam kezébe. 1947 végén a bankok, majd a villamos erőművek, a bauxitbányák, 1948 márciusában pedig minden 100 főnél többet foglalkoztató üzem. Ezzel gyakorlatilag minden érdemleges ipari jellegű gazdasági tevékenység közvetlenül is az állam irányítása alá került. Az államosítások 1949-ben fejeződtek be, amikor a 10 főnél többet foglalkoztató kisüzemek magántulajdonát is megszüntették. A tőkekorlátozás és az államosítások mellett, illetve részben ezek következményeként a gazdasági élet irányításának egyik legjelentősebb változása, a tervgazdálkodás 1947. augusztusi megindulása volt. A tervgazdálkodás alapján működő népgazdaságban kell lennie egy központi tervező szervnek, amely átfogóan foglalkozik a népgazdasággal. Ez 1947 óta az Országos Tervhivatal. A központi tervező szerv mellett egyes speciális területek irányítására központi gazdaságirányító szervekre is szükség van. Ezek a különböző minisztériumok, főhatóságok, amelyek a központi tervező szerv kiemelt szerepe mellett végzik munkájukat. Ez a gazdaságirányítási munkamegosztás 1947-ben a tervgazdálkodás kezdetekor még nem alakult ki teljesen. A minisztériumok, főhatóságok ekkor még nem a tervgazdálkodásnak megfelelően rendezkedtek be, hanem inkább a magántulajdonra épülő kapitalista jellegű gazdálkodásban szükséges feladatok ellátására. így a Tervhivatal egy ideig, a tervgazdálkodásnak megfelelő szervezetek megteremtéséig, egymaga igyekezett megoldani a központi tervezést, a tervek végrehajtásának biztosítását és a végrehajtás ellenőrzését is. Ez a tevékenység igényelte a Gazdasági Főtanács segítségét is. A népgazdaság irányításának gyökeres átszervezése 1948-ban az államosítások után indulhatott meg, és viszonylag rövid idő alatt, 1949 közepére alkalmas lett az új feladatok megoldására. így a Gazdasági Főtanácsot megszüntették, feladatát más szervekre ruházták. A legfontosabb gazdasági döntések kialakítására 1949 közepén megszervezték a Népgazdasági Tanácsot, amely 1956-ig működött. Lényegében ugyanezt a feladatot vette át 1957-től a Minisztertanács Gazdasági Bizottsága., majd 1975-től a Tervgazdasági Tanács. A Népgazdasági Tanács és utódai csak a legátfogóbb, leglényegesebbnek tartott kérdésekben döntöttek, a részletekbe menő intézkedéseket, a végrehajtást más szervekre, a Tervhivatalra és a minisztériumokra bízva. Az állam gazdasági szerepének megváltozása 1948-1949-re a gazdaságirányítás minden területén alapvető változásokat eredményezett. 1948-ra átalakult a bankrendszer is. Az állam először a magánbankok hitelezési, önálló pénzügyi szerepét iktatta ki, majd az államosításokkal formális létüket is