Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

részben pedig a pénzintézeti reform kidolgozása volt. Ez utóbbi révén az addig autonóm intézeteket állami felügyelet alá akarták vonni. A Pénzintézeti Központ szövetkezeti alapon létesített alaptőkéjét az érdekelt pénzintézetek, legnagyobb részt az államkincstár jegyezte. Innen kezdve a Pénzintézeti Központ a második világháború utáni államosításokig jelentős revizori szerepet játszott a hazai gazdasági életben. A világháborút követő forradalmak korában viszont a Magyarországi Tanácsköztársaság - mint ismeretes - megkezdte a tőkés vállalatok zömének szocializálását. Ez alkalommal először forgott kockán magának a kapitalista termelési és társadalmi rendnek a léte és további fennmaradása. Az államosítások megvalósításáról a tanácsok országos gyűlésén, 1919. június 16-án Varga Jenő népbiztos számolt be. A Tanácsköztársaság leverése után visszaállt a kapitalizmus. Az új határok közé került ellenforradalmi Magyarországon azonban sok vonatkozásban új feladatokkal kellett megküzdenie. Ennek egyik első megnyilvánulásaként már 1919 augusztusában megalakult a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a „TÉBE", hogy, mint a keretei közt tömörült pénzintézetek érdekeinek védelmezője és egységes fellépésük összehangoló szerve, a gazdasági élet pénzügyi stabilizálására összefogja a pénzintézetek egész tevékenységét, egyesítse erőiket. E törekvések eredményezték 1924-ben a Magyar Nemzeti Bank Rt. megalapítását. A malomipar az első világháború után piacai nagyobb felét elvesztette, s ez egykori jelentőségétől végleg megfosztotta. Hasonló helyzet alakult ki az élelmezési ipar más ágaiban is, valamint itt-ott az élvezeti cikkek gyártása terén. Viszont emelkedés volt tapasztalható - a nyersanyaghiány ellenére - a vas- és gépiparban. Főleg a volt haditermelési központok jelentősége nőtt meg. így a Magyar Kir. Állami Vas- Acélés Gépgyáraké, továbbá a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. csepeli gyártelepéé. Nem maradt mögöttük a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. kispesti mezőgazdasági gépgyári üzeme sem. Nagyarányú kibontakozásra került sor a finommechanikai és elektrotechnikai iparágakban. Jelentős fejlődésen ment át az önálló vámterület kialakulásával párhuzamosan a hazai textilipar. Míg a gyáripari termelés az 1921 és 1936 közt eltelt 15 év alatt csaknem megkétszereződött, addig a textiliparban a működő vállalatok száma megháromszorozódott, a munkáslétszám ötszörösére, a termelt áru mennyisége pedig a megelőző idők több mint tizenkétszeresére növekedett. Jelentős új alapítás volt az 1907-ben létesített Kispesti Textilgyár Rt. és az 1922-ben keletkezett Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Rt. A papírgyárak száma az 1921. évi kettőről 1936-ra nyolcra emelkedett. A vegyipar legjelentősebb új beruházása a két világháború között a Péti Nitrogénművek Rt. volt, melynek gyártelepe 1930 óta működik. Ehhez az iparághoz számítjuk a gyógyszergyárakat is, melyek valójában ugyancsak az első világháború után lendültek fel. Bár a kereskedelmi vállalatok közül egyesek már a XIX. század elején működtek, mint pl. az 1806 óta ismert Heinrich Á. és Fiai vaskereskedő cég, igazán nagy kereskedelmi vállalat nem jött létre az ország területén. Megélénkültek azonban az ipari vásárok. így pl. az elődeiben 1906 óta ismert Budapesti Nemzetközi Vásár, melynek