Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

lyam- és Tengerhajózási Rt. tevékenysége. A századfordulót közvetlenül megelőző évtizedekben alakult gazdasági vállalkozások szervezeti felépítése és működése bizonyos sajátosságokon túlmenően már nem mutat fel lényegesen újabb elemeket mindazokhoz képest, melyekről az előbbiekben már megemlékeztünk. A hitelszövetkezeteknél és a biztosítóknál a pénzintézetekkel rokon vonásokat emelnénk ki, a fogyasztási szövetkezeteknél és a közlekedési vállalatoknál pedig a kereskedelemre irányuló tevékenység hozott létre bizonyos érintkezési pontokat. Nem lenne teljes a klasszikus és a monopolkapitalizmus koráról felvázolt ismertetésünk a legfontosabb érdekképviseleti és a felügyeleti szervek tevékenységének említése nélkül. Az érdekképviseleti szervek közül megemlítjük a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, mint államigazgatási feladatokat is ellátó szervet. 1850-ben a Habsburg birodalom egész területén megszervezték a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy ezekkel az elavult céhrendszert fokozatosan felváltsák. Ettől kezdve a kamarák a kapitalista gazdasági rend egész fennállása alatt a kis- és nagykereskedelem, valamint a kis- és nagyipar legfontosabb érdekegyesítő szervei lettek. Befolyást gyakoroltak az ipartestületek működésére, a nyersanyagelosztásra, a közellátásra, a külkereskedelemre, a hitelelosztásra, a társadalombiztosításra, a munkabérek megállapítására, az árszabályozásra, a kereskedelmi és iparengedélyek kiadására, a jogszolgáltatásra, az áruellátásra stb. Jellemző, hogy a gazdasági életben tevékenykedő cégek számára különálló, ún. „választott bíróság"-okat hoztak létre. A kamarák szervezete és működése az államigazgatás központi szerveihez hasonlítható. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarán kívül említésre méltóak az ugyancsak 1850-ben keletkezett brassói, debreceni, soproni és még sok más városban működő kamarák. Ezek főleg abban különböztek a fővárosi kamarától, hogy jellegükre mindvégig meghatározó a kisiparnak és a kiskereskedelemnek a túlsúlya. Érdekképviseleti szervnek számít az 1864-ben létesített Budapesti Áru- és Értéktőzsde is. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához hasonlóan a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt állott, de szintén önkormányzati jogokkal rendelkezett. Feladatkörébe tartozott a legkülönbözőbb áruk és értékpapírok, a váltók és ércpénzek, valamint a nemesfémek forgalmának szabályozása. Tagjai a cégjegyzékbe bejegyzett kereskedők, valamint az ipari és kereskedelmi vállalatok vezetői. A rendes tagokon kívül tőzsdetanácsi engedéllyel mások is látogathatták. Szervezete és működése a kereskedelmi és iparkamarákéhoz volt hasonló. Kebelében szintén működött „választott bíróság". A gazdasági élet egyik legjelentékenyebb felügyeleti szerve - többek közt - a bányatörvényszékből kialakult Magyar Kir. Bányakapitányság volt. Mint a bányakapitányságok általában, állami felügyeletet és végrehajtóhatalmat gyakorolt a területi illetékessége alá eső összes bányák felett. Közvetlen felettese évtizedeken át a gazdasági minisztériumok valamelyike volt. Szervezete és működése az államigazgatás központi szerveihez, elsősorban a minisztériumokéhoz hasonlítható. A századforduló gazdasági életében sajátos színfoltot képeztek az állami és községi vállalatok. Állami vállalatokat elsősorban a szénbányászatban, valamint a vas- és