Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

gépiparban ismerünk. 1909 óta működött pl. a Magyar Kir. Állami Kőszénbányahivatal, Komló. Felügyeleti szerve a Magyar Kir. Pénzügyminisztérium XIV. ügyosztálya volt. 1935 után a felügyeletet a Magyar Kir. Iparügyi Minisztérium vette át. A kőszénbányahivatal ügyintézése az évenként újrakezdődő iktatáson és irattározáson alapult, mint a hivatalos szerveké általában. Működését és gazdálkodását nagyban befolyásolták a felettes szervek előírásai. Emiatt erősen kötött költségvetéssel, és csak meghatározott műszaki fejlettségi fokon fejthette ki szerénynek mondható tevékenységét. Jóval nagyobb jelentőségre tett szert a Magyar Kir. Állami VasAcél- és Gépgyárak elnevezésű vállalat. Alapját az 1868. évben létesített diósgyőri vasgyár és az 1870 után Budapesten kialakult „Magyar Kir. Államvasutak Gép- és Kocsigyára" képezte. 1880-ban a két gyár egyesült, 1884 után pedig a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium fennhatósága alá került. Ettől kezdve az állami költségvetésbe felvett vállalatként folytatta működését. 1898-ban felállították az állami vasgyárak központi igazgatóságát, melynek legjelentékenyebb vállalata éppen a „MÁVAG" lett. Gyártmányai közül a cséplőgépeket, gőzmozdonyokat és a vasszerkezetű hidakat érdemes említeni. Az első világháború kapcsán a hadianyaggyártásba is bevonták. Jelentős-állami vállalatok voltak az 1930-as évektől kezdve a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek Rt., és a Péti Nitrogénművek Rt., valamint az 1941-ben alapított Magyar Olajművek Rt. Ezek a vállalatok ugyan részvénytársasági formában működtek, de a teljes részvényállomány az államkincstár birtokában volt. Budapest modern ipari fejlődése a századforduló körül megteremtette annak lehetőségét, hogy a lakosság ellátását szolgáló legfontosabb közüzemeket maga a főváros vegye birtokába. így jöttek létre a világ más nagyvárosaiban is jól ismert községi vállalatok. A fővárosi vízszolgáltatás 1868-ban kezdődött, 1873-ban már megvoltak a Vízművek. 1904-ben korszerűsödött, 1911-ben pedig a mindvégig házi kezelésben levő üzem önálló igazgatóságot kapott. A Gázművekhez hasonlóan vagyona nem volt elkülönítve a fővárosétól, pénzügyi és igazgatási szempontból Budapest közigazgatásának volt alárendelve. 1930-ban alakult ki a Vízművek önálló vagyonkezelése, de erős függése változatlanul megmaradt. A Gázműveket 1910-ben váltották meg az Osztrák-Magyar Általános Légszesz Társaságtól. 1930-ban ez is önálló vagyonkezelésű üzem lett. Az Elektromos Művek, mint önállóan bejegyzett cég, 1914-ben alakult meg az előző magánvállalkozások megváltása révén. 1918-tól kezdve a további megváltások után a főváros egész villanyfogyasztását saját üzeme elégítette ki. „Budapest Székesfőváros Elektromos Művei" 1930 után évi átlagban 8-10 millió pengős nyereséget hoztak, aminek nagy jelentősége volt a főváros egész gazdálkodásában. Az előbbiektől eltérő módon, részvénytársasági formában működött a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt, a jól ismert „BSZKRT". Az 1911-ig visszanyúló községesítési mozgalmak után, 1922-ben alakult meg. A főváros és a vállalat közti jogviszonyt szerződés szabályozta. Mint részvénytársaság működött, de közvetlenül a fővárosi közlekedési ügyosztály, azon át pedig a törvényhatósági közgyűlés alá rendelve. 110