Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei
Fiai Rt-t lehet megemlíteni, míg a faiparban és a papíriparban kezdetben nem találni érdemleges vállalatot. Velük szemben 1841-ig nyúlik vissza a jelentős Wolfner bőrgyár, a későbbi Wolfner Gyula és Társa Rt. működése, mely végleges formáját csak 1937-ben vette fel. A felsorolt iparágakban az 1867. évet követően határozott fellendülés tapasztalható, míg mások csak a XIX. század utolsó évtizedében kapnak teret. Ez a helyzet pl. az üveg- és a porcelániparban. A kapitalizmus kialakulásával szoros összefüggésben jöttek létre az első nagyobb szabású hazai pénzintézetek is. Míg a takarékpénztárak főtevékenységét a takarékbetéti üzletágon át megvalósítható szolid tőkegyűjtés képezte, bár kezdettől fogva rövid és középlejáratú hitelek, majd jelzáloghitelek folyósításával is foglalkoztak, addig a bankok a pénztőke forgalmába és a hitelüzletek nagybani lebonyolításába iparszerű foglalkozásként kapcsolódtak be. A szűkebb haza (Erdélyt nem számítva ide) területén 1840-ben kezdte meg tevékenységét a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, míg a bankok közül legrégebbi az 1841-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. volt. 2. A tőkés vállalatok korai szervezeti formái A gazdasági élet szerveinek felépítését és működését alapvetően a polgári átalakulás révén rohamos gyorsasággal elterjedő részvénytársasági forma határozta meg. (Részvénytársaság = meghatározott számú és névértékű részvényből álló alaptőkével alapított kereskedelmi társaság, amelynél a tagok csak a részvények erejéig vállalnak vagyoni felelősséget, és a részvények számaránya szerint bírnak szavazati joggal.) Ez tette lehetővé az idegen eredetű tőkéknek üzleti célok érdekében történő nagyarányú egyesítését. Éppen ezért a részvénytársasági egyesülések már a XIX. század elején ismertek voltak Magyarországon. A legelsők közé tartozott az 1800-ban részvénytársasággá átszervezett gácsi posztógyár vállalat, mely az 1767-ig visszanyúló egyéni céget váltotta fel. Egyenesen részvénytársaságként kezdte meg működését 1808-ban a Murányi Unió, majd 1810-ben a Rimái Coalitio, továbbá több más vállalkozás. Bár a magyarországi kereskedelmi jogszolgáltatás az 1723. évi LIII. tc.-ig nyúlik vissza, amely a kereskedőket már rendszeres üzleti könyvvitelre kötelezte, a XIX. század közepéig újabb előrelépés a gazdasági jogalkotás terén nem történt. Végre az 1840. évi XVII. törvénycikk foglalkozott a gyárak jogviszonyaival, az 1840. évi XVIII. tc. pedig a közkereseti társaságokkal. (Közkereseti társaság = korlátlan és egyetemleges felelősség mellett létesített társulás.) Újabb, ezúttal lényeges változásokat az 1867. évi kiegyezést követő üzleti fellendülés hozott. Az alkotmányos magyar kormányzat szükségesnek látta, hogy főleg az 1861-ben összeállított régi Német Kereskedelmi Törvénykönyv eredményeinek felhasználásával nálunk is elkészüljön az új kereskedelmi törvény. így jött létre az 1875. évi XXXVII. tc., mely a kapitalizmus-