Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

nak egész Európában történő erőteljes korabeli térhódítása következtében természetszerűen felülmúlta mintáját. A törvény újólag intézkedik a kereskedelmi könyvek használatáról. Ezeket mind az egyéni cégek, mind a közkereseti és betéti társaságok (betéti társaság = részben korlátlan és egyetemleges felelősséget vállaló, részben pedig kikötött vagyoni betéttel és felelősséggel rendelkező, ún. kültagok társulása), továbbá a részvénytársaságok, végül a szövetkezetek egyaránt kötelesek voltak valamilyen módon vezetni. Ezért majdnem minden tőkés vállalkozásnál kialakult a könyvelőség, mint szervezeti egység. A következőkben a törvény meghatározta - többek közt - a részvénytársaságok működésének módját és szervezeti felépítésük általános kereteit. Szólt a részvényaláírásról, a betétekről, az elsőbbségi kötvényekről. Ezt követte a közgyűlés, ezen belül az alakuló közgyűlés hatáskörének ismertetése. Szabályozta az igazgatóság és a felügyelőbizottság tevékenységét, végül pedig a részvénytársaság feloszlatásának törvényes módját. Bár a részvénytársaság volt a legfejlettebb korabeli egyesülési forma, a kereskedelmi törvény hasonló részletességgel szólt a közkereseti és a betéti társaságokról, továbbá a szövetkezetekről is. Ezenkívül meghatározta a kereskedelmi, a szállítmányozási és a biztosítási ügyletek lebonyolításának módját. A felsorolt egyesülések közül a részvénytársaság bizonyult a leginkább életrevaló alakulatnak, amely az egyesített tőkék nagyságát tekintve nyomasztó fölényben volt minden más üzleti formával szemben. Előnyös tulajdonságai közé tartozott, hogy a részvényesek az egyes vállalkozásokban csak részvényeik erejéig viselték a felelősséget, szavazati joggal a közgyűlésen részvényeik arányában rendelkeztek. Ez utóbbi ugyanakkor lehetővé tette, hogy a monopolkapitalizmus korában a finánctőke a vállalatokban birtokolt, kisebbségben levő részvényei révén is óriási külső tőkéket vonjon ellenőrzése alá. Befolyását ugyanis hitel- és bankári szerződésekkel ilyen esetekben is biztosítani tudta. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. pl. a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű Rt. részvényállományának mindössze csak 7%-át birtokolta, mégis a vállalat igazgatósági tagjainak a többségét delegálta. Az 1875. évi XXXVII. tc. előírásai kötelező erejűek voltak a részvénytársaságok számára. Ezért elég egyöntetűen eleget is tettek a törvény követelményeinek. A részvénytársaságok szervezete a törvény nyomán elsősorban a jogi részt foglalta magában. Ehhez tartozott a közgyűlés, az igazgatóság, a végrehajtó bizottság és a felügyelőbizottság. Ezen túl létesült az operatív rész, melyet a vezérigazgatóság, vagy ügyvezető igazgatóság irányítása alatt működő és a részvénytársaság gazdasági profiljának megfelelő osztályok képeztek. A részvénytársaságok elsősorban a szakágazati hovatartozás szerint különültek el egymástól. Az általános szervezeti felépítés aszerint egészült ki különféle funkciókat ellátó osztályokkal, hogy a vállalkozás a gazdasági élet melyik területén fejtette ki tevékenységét. Az ásványi kincseket felszínre hozó bányavállalatoknak pl. először is bérbe kellett venniök, vagy meg kellett vásárolniuk a szenet, vagy ércet tartalmazó földterületeket. A bányaüzemek megindításához azután alapos geológiai feltáró munkába kellett kezdeni, majd nagyarányú bányaműszaki befektetéseket eszközöl-