Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Első rész - I. Levéltárak
dokumentumok, mai szóval, „közjogias", a birodalom egészét, az örökös tartományokat, ill. a rendeket is érdeklő iratokkal vegyesen voltak találhatók, az uralkodó és családja tulajdonának tekintették. Először a XV. század végén merült fel a kívánság, hogy a birodalomra tartozó, tehát a rendek jogait is érintő iratokat elkülönítve őrizzék. Végeredményben a Német Birodalomban központi, birodalmi levéltár kialakulására, csak a Német-Római Birodalom megszűntével, a bécsi, osztrák örökös tartományi levéltár továbbfejlesztésével került sor. A birodalom levéltáránál jóval korábban formálódtak ki Németországban az egyházi és városi levéltárak. A levéltárügy szempontjából közös vonása volt egyházaknak és városoknak a hatalom világi birtokosaitól való függés. A saját egyházzal rendelkező földesurak egyházuk, a tartományurak pedig városaik jogállását biztosították kiváltságlevelekkel (alapítólevelek, különböző kiváltságok, adománylevelek stb.. .). Egyházak is, városok is nagy gonddal őrizték privilégiumaikat. Németországban a püspökségek, ill. káptalanjuk és a szerzetesrendek konventjei csak nagyon kjs mértékben vettek részt az írásos ügyintézésben (nem úgy, mint nálunk). Regisztratúrájuk nem fejlődött ki. Anyaguk túlnyomórészt beérkezett iratokból állt. Ezeket jól megerősített püspöki palotáikban, váraikban, kolostoraikban őrizték. Ládákban, esetleg zsákokban, rendszerint az egyház kincseivel, drága liturgikus öltönyökkel együtt, a legvédettebb helyeken, toronyban, sekrestyében. Az egyházi levéltárak viszonylagos védettsége indította a világi urakat arra, hogy féltett irataikat ők is egyházi őrizet alá helyezzék. Az egyházak kezén így összegyűlt saját és idegen anyag mellett, az egyházak lelkipásztori és gazdasági tevékenységéből fakadó iratok is keletkeztek, sőt olyanok is, amelyek ezek használatához, kezeléséhez kellettek. Kezdetben az egyházi levéltárakéhoz hasonlóan alakult a városok levéltárügye is. A városoknak az egyházakénál bonyolultabb igazgatása, a városok széles körű gazdasági tevékenysége azonban itt hamarosan szükségessé tette az intenzívebb írásos ügyintézést és szervezett kancellária kialakítását. Következésképpen a városok levéltárában a beérkezett iratok mellett rövidesen megszaporodtak a maguk kiállította iratok, illetőleg ezek fogalmazványai s a kezelésükhöz szükséges segédkönyvek. c) Az osztrák levéltárak t Később, mint a városoké s egyházaké, de korábban mint a birodalomé, alakultak meg az egyes német tartományok levéltárai. Alapul az egy helyen koncentrált oklevélgyűjtemények szolgáltak. Magyarország szempontjából a német tartományi levéltárak közül az osztrák örökös tartományok levéltárügye a legérdekesebb. Már a Babenbergeknek is volt oklevélgyűjteményük (Klosterneuburgban 1187 óta), amelyet utódaik, a Habsburgok örököltek. A Habsburg-család egyes ágainak gyűjteményeit külön-külön őrizték. Csak I. Ferdinándnak sikerült e gyűjteményeknek, ha nem is az egyesítése, de két helyen való koncentrálása: Bécsben és Innsbruckban. Ferdinánd halála (1564) után ismét többfelé osztották a levéltári anyagot. A szétta-