Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

Meghatározott egyes iratdarabok kiemelése és gyűjtése (csak nagyon indokolt esetben, kivételesen elfogadható: ha mindig azonos és szabványosított elemeket tartalmazó aktákról van szó, pl. személyi lapok, ítéletkiadványok). Mintavételes kiválasztás (levéltári szúrópróba): Általában. A mintavétel módszerét a történeti szociológia használja források kvantitatív kiértékelésére, s bár a módszert a levéltárosok átvették levéltári anyag képzésének céljaira — a szerzők szerint — erre nem igazán megfelelő, mert a levéltári értékelés nem témafüggő (nem meghatározott kutatási célokat követ). Csak ha kevesebb, egzakt módon definiált adatfajtáról van szó, akkor tűnik el a különbség a kiértékelés és a levéltári anyagképzés között. Csakis ebben az esetben alkalmazhatóak Félix Hull 1981. évi ICA-tanulmányának ajánlásai,

64 a nagy, azonos formájú tömeges iratsorozatokra nem. Véleményük szerint az értékesség elemzésnek ebben az esetben az illető sorozat összességében meglévő kifejező erőre kell irányulnia, és különböző dimenziókat szükséges megvizsgálni és értékelni, hogy a mintavétel szükséges nagyságát megbecsülhessük, és a megfelelő kiválasztási kritériumot meghatározhassuk. Három fő kritériumfajtát sorolnak fel a mintavételi eljáráshoz. Ún. szakszempontok. A figyelembevételre érdemes tárgyi tartalmak, ezek rétegzettségének és levéltári értékének felismerése minden esetben folytonos kérdésfeltevéseket és összehasonlításokat követel meg; a levéltárosnak a kutatási igényektől függetlenül kell odafigyelnie az emberi életnek arra a sokféleségére, amely egy nagy, tömeges iratsorozatban visszatükröződhet. Általában többrétegű tartalmak érhetőek tetten, mint pl. a háború utáni kárpótlási iratoknál: ezek elsődleges források a kárpótlás lebonyolítására (1. réteg), másodlagos források a náci rémtettek történetére (2. réteg), sőt egészségügyi, orvosetikai stb. vonatkozásban sem lényegtelenek. A térbeli behatárolás szempontjai. Az iratsorozatok térbeli strukturáltsága gyakran nyújt jól kezelhető formális kritériumot a mintavételek behatárolására (pl. a munkaügyi bírósági akták esetében lényeges, hogy ezek ipari vagy mezőgazdasági jellegű régióra vonatkoznak-e). Ha a helyi vagy regionális striiktúrakülönbségek dominánsak, akkor az összmintavételt különösen úgy kell képezni, hogy az adott striiktúrakép ne legyen hamis. (Az ilyen mintavétel alkalmazása a levéltárak illetékességi határain átnyúló eljárást és döntéseket követel meg!)