Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

vonatkozó döntésben jelentős része volt az elűzöttek szervezetei nyomásának; a Stasiiratok teljes körű megsemmisítése vagy megőrzése is további vita tárgya.) Végül a szerzők a sorozatok ún. kiválasztás, mintavétel útján történő archiválásával foglalkoznak. Alapvető álláspontjuk a következő: még ha a nagy, azonos formájú, tömeges iratsorozat jelentősége az individuumokra vonatkozik is, akkor is lehet jelentős hozzájárulása a szociális individuum, a társadalom vagy a társadalmi csoport összké-péhez; ez a levéltári érték azonban az esetek ügyesen kiválasztott részéből is kinyerhető. Ezzel összefüggésben kijelentik: a levéltári axiómának ellentmond az, hogy pl. egy tömeges iratsorozat technikai tömörítésével (mikrofilm, CD-ROM) az értékelés-döntés elöl kitérjünk, mert a levéltári anyag tömörítése csak a valóban levéltári értékű iratok koncentrációját jelentheti, és nem a terjedelem technikai redukálását. Az információ technológia összes mai trendjével szemben a levéltáros ragaszkodik ahhoz, hogy a teljes archiválás semmi olyan ismeretnyereséget nem hoz, amely igazolná a szervezési és költségkiadásokat, függetlenül attól, hogy milyen tároló médiát és kereső rendszereket fejlesztenek még ki. Ami a különböző mintavételi eljárásokat — mint megfelelő lehetőségeket — illeti: ezeket tételesen, bő magyarázatok kíséretében sorolják fel a szerzők a következőképpen. Nem fajlagos ínem kvantitatív) mintavételi eljárások: Kiemelkedő egyes esetek kiválasztása (a kritériumokat a mindenkori sorozat sajátosságaihoz kell szabni; szemléletes meghatározások kellenek: "esetek, amelyeket médiatudósításokban említettek", vagy "amelyek nyilvános vitákban ellentétekhez vezettek", vagy "amelyekben döntés csak többszöri nekifutásra született", vagy "amelyek az előírások megváltoztatásához vezettek"). Az esetek egy jellegzetes csoportjának kiválasztása (rétegezett kritérium alapján képeznek egy csoportot, pl.: "minden szolgálati hely vezető", vagy "minden A-16-os és ennél magasabb beosztású tisztviselő", vagy "minden jövedelemadó akta, amelyben 0,6 millió márka fölötti jövedelemről van szó", vagy "minden olyan cég csődaktája, amely több mint 1000 főt foglalkoztatott", vagy "minden életfogytiglani ítéletet tartalmazó büntető akta"). Példák kiválasztása (probléma-aspektusok megőrzésére szolgál).