Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

b. A 90-es évek A 90-es évek legelején az egységessé vált Németországban ismét magasra csaptak a levéltári értékelés-vita hullámai. Angelika Menne-Haritz, a Marburgi Levéltáros Iskola vezetője volt a diskurzus elindítója. Az ő fordításában jelent meg újra német nyelven Schellenberg alapvető munkája.

44 A fordító bevezetésében egyértelműen állást foglalt az amerikai levéltáros - szerinte - egyáltalán nem tartalomorientált értékeléstana mellett. Később újabb előadásokban, írásokban fejtette ki az előző alfejezetben ismertetett saját, a funkcionális proveniencián nyugvó elképzelését.

45 Az új vitában lényegében két alapvető kérdésről volt szó: 1. az értékelést elsősorban az iratanyag tartalmi vagy pedig formai, funkcionális vonatkozásai határozzák-e meg? 2. a társadalom vagy pedig az iratképző szervek tevékenységének visszatükröződését kell-e elsősorban elérni az értékelési döntések eredményeképpen? Elsőként a polémia két nem éppen szakmai jellegzetességét említjük. Egyrészt a különböző szerzők jobbára nem a gyakorlati tapasztalatokból merítették érvelésüket, hanem a korábbi elméleti szakirodalomból. Másrészt bizonyos "tábor"-mentalitások érvényesülése is erősen korlátozta a konszenzuskeresés lehetőségeit. A vitát külön tanulmányban értékelő Róbert Kretzschmar szerint a polémia leszűkült: az "itt" egyúttal a Marburgi Levéltáros Iskolát és vezetőjét, az állami levéltárügyet és a "record manager" hivatásképet is jelentette, az "ott" pedig a Potsdami Szakfőiskolát, a kommunális (városi, községi) levéltárügyet és a "történész-levéltáros" hivatásképet. Kretzschmarnak az a határozott véleménye, hogy a vázolt levéltár-politikai háttér, főleg a fellángolt hivatásvita nélkül nem keletkezett volna kardinális ellentét a német levéltárosok között. Az amerikai szerző műve ugyanis az egyes értékelési szempontok helyes súlyozásával konszenzusképes volt.

46 A vita jelentős állomásának bizonyult a Marburgi Levéltáros Iskolán 1994. június végén megtartott kollokvium "A levéltári értékelés mérlege és perspektívái" címmel.

47 Menne-Haritz itt az "archiválás" és a "dokumentálás" terminológiai kérdéseivel foglalkozott

48 Rámutatott arra, hogy a levéltári anyag esetében nem lehet használni a "dokumentáció" fogalmát, mert a dokumentáció magukra az adatokra irányul, tárgya az információ, módszere tartalom-, célja pedig szükségletorientált,