Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

irat. Mindkét elmélet szélesebb összefüggésekben, az egyedi iratoknál vagy irategyütteseknél nagyobb struktúrákban keresi azokat az értékeket, amelyeket a levéltárosnak munkája során meg kell mentenie az utókor számára. A makro-értékelés célja valójában nem egyes iratok, irategyüttesek vizsgálata, még csak nem is egy, a "megörökítendő" jelenséget leginkább dokumentáló rendszer kialakítása, sokkal inkább azoknak a fontos társadalmi struktúráknak, funkcióknak, iratképző intézményeknek és iratképzési folyamatoknak, valamint azok egymásra hatásának elemzése, amelyek végső soron az egyes iratot létrehozzák. (Erre, a magasabb, vagy inkább szélesebb társadalmi összefüggésekre koncentráló elemzésnek a leírására egy 1997-es előadásában Terry Cook

16 a - talán kifejezőbb - "funkcionális értékelés" megnevezést alkalmazza.) Ez a funkcionális elemzés és értékelés meg kell előzze a konkrét irat immár hagyományosabb levéltári eszközök és elvek szerinti értékelését. A makro-értékelés célja tehát egy általános strukturális elemzés révén meghatározni vagy legalább valószínűsíteni azt a helyet, ahol vélhetően levéltári szempontból fontos, értékes iratok keletkezhetnek a jövőben. A makro-értékelés elméletének kifejtői - elsősorban a Kanadai Állami Levéltár munkatársai - tehát túlmennek az adott intézményi funkciók és tevékenységek széleskörű elemzésének követelményén, és a levéltári értékelés egészen új rétegét teremtik meg azzal, hogy a hagyományos iratértékelés előtt egy széleskörű társadalmi vizsgálattal igyekeznek meghatározni az egyes iratcsoportok helyét és valószínűsíthető levéltári/történeti értékét. Ezáltal az értékelés mintegy kiemeli az iratot belső, intézményi összefüggéseiből, és helyette általánosabb, külső normák szerint kategorizálja azokat. Ahogy az elmélet egyik atyja, Terry Cook megfogalmazza: a levéltárosnak azt kell megpróbálnia megérteni, miért keletkeztek az iratok, ahelyett, hogy mit tartalmaznak, hogyan keletkeztek és használták őket keletkeztetői, ahelyett, hogy hogyan lehet használni azokat a jövőben, milyen funkciót vagy feladatot 17 teljesítettek, ahelyett, hogy milyen belső strukturális vagy fizikai jellemzőik vannak. Röviden tehát a makro-értékelés során az irat értékelése helyett az iratképző értékelése, annak a funkciónak, tevékenységnek az elemzése zajlik, mely végső soron az iratot keletkeztette. A makro-szintű funkcionális elemzés terén a kanadai levéltári gyakorlat tekinthető úttörőnek, ahol már 1990-ben arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti levéltárnak nem az iratok, hanem az intézmények értékelésével kell foglalkoznia