Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

tanulmányozó kutatók számára.

6 Másrészt mindazokkal a személyekkel, ügyekkel kapcsolatban tartalmazhatnak adatokat, akikkel vagy amelyekkel a keletkeztető szerv foglalkozott vagy kapcsolatba került. Ezt, a tudományos kutatók számára legfontosabb jellemzőt nevezi Schellenberg információs értéknek (informational value). Mint említettük, Schellenberg értékelési kategóriái és szempontjai meghatározó jelentőségűvé váltak a 20. század második felének angolszász levéltári elméletére vonatkozóan. Mindez korántsem jelenti azok teljes elfogadását vagy feltétel nélküli alkalmazását, inkább az iratértékelés körül folyamatosan zajló vitákban azok megkerülhetetlenségét, az alkalmazás vagy a bírálat állandó kényszerét. Az 1980-as években például az Egyesült Államokban Frank G. Bürke cikke

7 nyomán élénk vita bontakozott ki az American Archivist hasábjain a levéltári elméletek jövőjéről, amelyben számos levéltáros fejtette ki álláspontját

8 a levéltári iratértékelés problémájáról és az értékkategóriák alkalmazhatóságáról. Összességében a vita annak a kérdésnek a boncolgatásába torkollott, hogy lehet-e egyáltalán értékkategóriákat felállítani, elméletbe foglalni az iratértékeléssel kapcsolatos nézeteket. Szélsőséges álláspontként John W. Roberts azt fejtegette, hogy az irat történeti értéke csak annak egyedi vizsgálata alapján állapítható meg, visszautasítva ezáltal bármiféle előzetes kategorizálást vagy irategyüttesek értékelését. A nyolcvanas évek iratértékelési vitái számos ponton akadémikusnak tűnhetnek azokhoz az új megközelítésekhez és elméletekhez képest, amelyek a kilencvenes évek elején jelentek meg az angolszász levéltári szakma folyóirataiban és kutatócsoportok vitairataiban. Az iratok keletkezésének, jellegének, tárolási formájának terén végbemenő radikális átalakulások a levéltári elméletben, az iratértékelésben is számos új megközelítést szültek, és számos korábbi, klasszikus levéltári elméletet tettek meghaladottá. Ezen átalakulások közül mindenekelőtt kiemelendő a tudományos és üzleti élet egységesülése, a gazdasági élet vagy a tudományos világ kilépése az intézményi, helyi, országos keretekből és mind magasabb szintű nemzetközi integrációja. Ez az átalakulás természetszerűleg alapjaiban érinti a hagyományos, intézmény-szempontú iratértékelési koncepciókat és hatalmas kihívások elé állítja a 20. század végének és a 21. századnak a levéltárosait. Nem kevésbé forradalmi az átalakulás az irat- és információ-kezelés területén: az elektronikus iratok, számítógépes adatállományok viharos gyorsasággal szorítják ki a