Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964

A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964 1958 nyarán Walter Peinsipp budapesti osztrák követ Bécsben egy — Púja Frigyes magyar követtel folytatott — beszélgetés során képletesen szólt a két ország kapcsolatait jellemző állapotokról. Mondván: nem szeretné, ha most megint „sok porcelánt összetörnénk." miként az 1956 őszén történt, mert a cserepeket valakinek össze kell ragasztania, az pedig nem megy könnyen.

1 Peinsipp személyes tapasztalatai alapján nagyon jól tudta, hogy az 1956 novemberében hatalomra került magyar kormány milyen tudatos elvakultsággal zúzta szét azt a törékeny, de sokat ígérő közeledési folyamatot, amely 1955 őszétől Budapest és Bécs között megindult. Mindez azonban 1958 júliusában már régen a múlté volt, sőt az aktuális helyzet ismételten azzal fenyegetett, hogy még a „cserép-ragasztási" próbálkozásoknak is véget vet. Mielőtt azonban ezekről az eseményekről szólnánk, érdemes egy rövid visszapillantást tenni a korábbi évekre. Az 1948 után a minimalizált kapcsolattartás szintjére süllyedt osztrák-magyar viszonyt még az 1955-ben megindult olvadást követően is döntően két súlyos probléma tartotta béklyóban. Az egyik a vagyonjogi kérdések — azaz az államosított magyarországi osztrák vagyon, a határ menti osztrák és magyar kettős birtokok és az 1944/1945 fordulóján Ausztriába került magyar vagyontárgyak, illetve magyar állampolgárok Ausztriában befagyasztott tulajdona — rendezése. A másik, a határon uralkodó, korábban kis híján háborús állapotok — ekkor döntően és elsősorban az aknazár — felszámolása. A vagyonjogi ügyek megoldására irányuló kormányzati tárgyalások 1956 első félévében megkezdődtek, és legalábbis egy majdani megoldás lehetőségével kecsegtettek, ám folytatásukra nem kerülhetett sor. 1956 nyarán, a magyar politikai vezetés gyors döntése nyomán, a határon kiépített ún. műszaki (valójában akna-)zárat viszont igen rövid idő alatt eltávolították, és ezzel megszűnt a közvetlen veszélyhelyzet, ami egyben a kapcsolatépítés lélektani bázisát is jelentősen megerősítette. Mindezek mellett 1955 őszétől számos politikai és szakmai kérdésről folyt tárgyalás, szerződéstervezetek készültek, kormányzati szintű látogatásokra és ígéretes kulturális csereprogramokra került sor.

2 Ennek és a frissen kivívott osztrák szuverenitás iránti aggodalom fényében különösen érthető, hogy az 1956. október 23-án kezdődött forradalmi események csúcsán, október 28-án, az osztrák kormány valóban erkölcsi kötelességének érezte, hogy felhívást intézzen a szovjet kormányhoz a magyarországi harcok beszüntetésére. Az osztrák kormány és a pártok vezetői közül többen — mindenekelőtt a szocialista Helmer belügyminiszter és a néppárti Drimmel oktatási miniszter — egyértelmű és határozott Lásd a 32. sz. iratot. A magyar-osztrák politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok 1945-1985 közötti — nyomtatott forrásokon nyugvó — elemzését a Bécs melletti Laxenburgban működő nemzetközi politikai intézetben a nyolcvanas években a Zdenek Mlynar vezette politológus csoport végezte el. Ezt adták közre a Die Beziehungen zwischen Österreich und Ungarn: Sonderfall oder Modell? [Hgb.] Zdenek Mlynar (Projektleiter), Wilhelm Braumüller Universitatsbuchhandlung GmbH, Wien, 1985. 173 old. c. kötetben. Magyarországon Gecsényi Lajos-Vida István: íratok az osztrák-magyar kapcsolatok történetéhez, 1953. október 7-1956. január 21. c. közleményének bevezetője ad támpontokat. In: Századok 134. évf. 2000. 5. sz. 1195-1206.