Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964

rokonszenvükről biztosították a magyar forradalmat. A következő hetekben Ausztria kezdeményezője volt az ENSZ-ben a magyarországi helyzettel kapcsolatos indítványok egyikének. (A továbbiakban is mindvégig támogatója a magyarországi helyzet kivizsgálásával és a magyar ENSZ-delegáció mandátumának elismerésével kapcsolatos nyugati állásfoglalásoknak.

3

) Ezek az akciók adtak vélhetően politikai ösztönzést a Kremlnek ahhoz az „ötlethez", hogy a forradalmi események kirobbanásáért és gyors előrehaladásáért az állítólag Ausztrián át Magyarországra utazó szélsőjobboldali polgári és katonai emigránsokat, illetve a budapesti osztrák követség működését („nyugatról becsempészett fegyverek szétosztása") tegye meg egyik felelőssé. A szovjet vezetők logikája szerint ezt támaszthatta alá az az osztrák álláspont is, amely szerint Ausztria semlegessége csak a katonai szövetségekre, a fegyveres konfliktusra vonatkozik, de nem érinti a polgári értékrend iránti „ideológiai", eszmei elkötelezettséget. A cél láthatóan kettős volt: a magyarországi forradalom okai közé „hitelt érdemlően" becsempészni a nyugati hatalmak támogatását és a szélsőjobboldali magyar emigráció aktív részvételét, ugyanakkor közvetett politikai nyomást gyakorolni a semleges, de egyértelműen nyugati orientációjú, az európai integrációs folyamatokhoz csatlakozni kívánó osztrák államra. Az Ausztria elleni első vádak

4 Moszkvában hivatalosan már 1956. október 28-án megfogalmazódtak. Terjesztésükbe néhány nap alatt bekapcsolódott a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK és Jugoszlávia tömegtájékoztatása, sőt az osztrák kommunista sajtó is. A szerveződő Kádár-kormányzat hamarosan maga is átvette az általánosságban mozgó állításokat és részben a Kossuth rádión keresztül terjesztette azokat, részben hivatalosan tiltakozott is miattuk az osztrák külügyben. Jellemző volt, hogy Púja Frigyes követ, amikor november 15-én a bécsi külügyi hivatalba kérették, hogy tiltakozzanak a gyanúsítások ellen, csupán annyit tudott mondani, hogy kormányának bizonyítékai vannak, de még további vizsgálatokat kell folytatni, és Bécsben a követség is sok gyanús jelenséget észlelt a forradalom napjaiban.

5 Sebes István külügyminiszter-helyettes november 20-án hasonlóképpen nem tudott konkrétumokat mondani Peinsipp osztrák követnek az Ausztria elleni támadásokat illetően.

6 Ezt követően a magyar külügy Mindezek jelentőségét annak a fényében kell értékelnünk, hogy az alig egy esztendővel korábban aláírt államszerződés nyomán kialakult állapotokat, bármely szovjet részről elfogadhatatlannak ítélt lépés komoly veszélybe sodorhatta volna. A legégetőbb kérdést az államszerződésben vállalt örökös semlegesség értelmezése jelentette. Míg a Szovjetunió egy minden irányú, általános semlegességet szeretett volna kiolvasni az államszerződés megfelelő cikkelyeiből, addig Raab osztrák kormányfő, és valamennyi meghatározó politikai erő, nem hagyott kétséget az iránt, hogy Ausztria számára kizárólag katonai, és semmiképp sem politikai, ideológiai jellegű semlegességről lehet szó. A meghatározó osztrák feldolgozások erről a kérdésről: Manfried Rauchensteiner: Spätherbst 1956. Die Neutralität auf dem Prüfstand. (Österreichischer Bundesverlag, Wien) és Reiner Eger: Krisen an Österreichs Grenzen. Das Verhalten Österreichs währen des Ungarnaufstandes 1956 und der tschechoslowakischen Krise 1968. Ein Vergleich. Verlag Herold Wien-München. 1981. Lásd a 3. és 5. sz. dokumentumokat illetve v.o. Gecsényi Lajos: Osztrák háttérdokumentumok az 1956-os magyar forradalom történetéhez In: Társadalmi Szemle LI. évf. 1996. 6. 84-94. old. Lásd a 8. sz. iratot. A vádak ügyében november 16-án a külügyi hivatalba kérették a szovjet és a jugoszláv nagyköveteket is és tiltakoztak náluk a gyanúsítások ellen. Österreichisches Staatsachiv, Archiv der Republik, Bundeskanzleramt Auswärtige Angelegenheiten (A továbbiakban ÖStA AdR BKA/AA) Pol.II. Ungarn 3C GZ 511.1

90-Pol./ 56 (520.481) Púja és Sebes kizárólag a börtönből kiszabadított Esterházy Pál herceg kiutazását említették konkrétumként, amiről viszont a magyarok éppen az osztrák sajtóból szereztek tudomást. Sebes és Peinsipp beszélgetéséről lásd: ÖStA AdR BKA/AA Pol.II. Ungarn 3C GZ 511.190/Pol.l956 (791.790)