Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Elsősorban szükség van arra, hogy a semlegességet, helyesebben szólva az osztrák semlegességet helyesen értékeljük. Nem szabad minden további nélkül elfogadnunk azt, hogy Ausztria semleges. Látni kell, hogy a semlegesség és semlegesség között különbségek vannak, hogy az osztrák semlegesség tulajdonképpen egy látszatsemlegesség. Igaz, hogy katonai vonatkozásban viszonylag semleges volt Ausztria (bár ezt is megsértették elég alaposan a magyar események alatt) azonban semmilyen más területen nem volt semleges. Már pedig mi nem akceptálhatjuk az osztrákok azon felfogását, hogy a semlegesség csak katonai területre vonatkozhat, ideológiai stb. területre nem. Ahogy nem lehet összeegyeztetni a semlegességgel azt, hogy Ausztrián fasiszták vonulhattak át a magyar ellenforradalom támogatására, s hogy fegyvereket csempésztek be Ausztrián keresztül Magyarországra, nem lehet összeegyeztetni azt sem, hogy az osztrák sajtó uszító hangnemben foglalkozik velünk, hogy Ausztria az Egyesült Nemzetekben megszavazta a Magyarországot és a Szovjetuniót elítélő határozatokat. Ugyancsak összeegyeztethetetlen a semlegességgel Ausztria részvétele az Európa Tanácsban, valamint sok tekintetben Ausztriának a menekültekkel kapcsolatos álláspontja is. Ugyanakkor azt is kell látnunk, hogy Ausztrián belül is megoszlanak a vélemények a semlegességet illetően. Raab kancellár és csoportja viszonylag jobban képviseli a becsületesebb semlegesség álláspontját, míg a SPÖ vezetősége szinte teljesen ellene van. Továbbá mindkét pártban vannak erők, amelyek a semlegességet akarják, s vannak erők, amelyek lényegében ellene vannak. A magyarországi események után azonban azt is kell látnunk, hogy e két vonal közelebb került egymáshoz, s most külpolitikai tekintetben közelebb állnak egymáshoz, mint valaha. Később ez a távolság ismét növekedni fog. Különösen az várható, hogy a tőkések azon csoportja, amely a keleti kereskedelemben érdekelt, jobban érvényesíti majd befolyását a kormánypolitikára. Másodszor szükség van arra, hogy Ausztriával kapcsolatos politikánk megalapozottabb legyen, hosszú időre alaposan átgondolt, szilárd politikai vonallal rendelkezzünk, olyan vonallal, amely nem mechanikus másolása a szovjet külpolitikának. Ausztria és Magyarország viszonyával legfelsőbb síkon a legalaposabban kell foglalkozni, s minden lépésünket, taktikánkat alaposan meggondolni, átrágni. Ki kell küszöbölni a hirtelen, ötletszerű intézkedéseket, amelyek csak árthatnak és nem használnak viszonyunknak (Mekis-féle delegáció 108 ). Szükséges azonkívül az Ausztria felé irányuló politika kidolgozásába teljes mértékben bevonni a követséget is. Mi jellemezze Magyarország Ausztria felé irányuló politikáját? a) Tovább kell folytatnunk a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok kiépítésére irányuló politikánkat. Szükséges, hogy Magyarország és Ausztria kapcsolata a lehető legszorosabb legyen, azonban e jószomszédi kapcsolatokat nem mindenáron kell forszíroznunk. Jószomszédi kapcsolatokat, ha Ausztria is úgy akarja. b) Politikánkat a szilárdság, az öntudatosság, szükség esetén a keménység, de ugyanakkor a hajlékonyság jellemezze. Tudjunk keménynek, hajthatatlannak is lenni, ha szükséges, s tudjunk engedni is, ha szükséges. Legyen erőnk és bátorságunk nyíltan Mekis József miniszterelnök-helyettes és Bognár József miniszter vezetésével 1956 szeptemberében járt küldöttség Bécsben, az őszi vásár megnyitásán. Ez volt az 1955 nyarán kezdődött magyar-osztrák enyhülési folyamat egyik csúcspontja. Lásd:Magyar Nemzet 1956. szeptember 11.
