Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
csináljanak. Ezt a tervet minden erővel támogatták és támogatják még ma is. Hozzájárul nagyban a viszony romlásához az osztrák sajtó és rádió uszító, sok nyugati állam sajtóját és rádióját messze túlszárnyaló, rágalmazó hangneme is. A viszony romlását elősegítette és elősegíti a menekültek áradata Magyarországról, amely kérdés körül állandó vitáink vannak az osztrákokkal. Végül nem használ a jó viszonynak az sem, hogy kölcsönösen éles hangú jegyzékeket nyújtottunk át egymásnak különböző kérdésekkel kapcsolatban (menekültek kérdése, határsértések stb.). Az osztrák-magyar viszony rosszabbodásának sok látható jele van. Az alábbiakban csak a legfontosabbakat akarom kiemelni: a) A követség szépen fejlődő kapcsolatai az események alatt visszaestek. Természetesen egy ideig — néhány külügyminisztériumi tisztviselőn kívül — nem igen lehetett érintkezni senkivel, meghívásokat nem lehetett eszközölni stb., s érthető, hogy ez kapcsolataink rovására ment. Az elvtársak nagy többsége nem igen érintkezett ezen idő alatt régebbi kapcsolataival. A követség így bizonyos mértékig izolált helyzetbe került. Ennek persze mi is okai vagyunk, mert nem feltétlenül, s főleg nem ilyen hosszú ideig volt szükség arra az erős passzivitásra, ami kifelé megnyilvánult. A legérezhetőbb a kapcsolataink visszafejlődése kulturális vonalon, amelyben erősen közrejátszott Drimmel kultuszminiszter hallatlan szovjet ellenessége és kommunista ellenessége is. Ezt a frontot azelőtt is igen nehéz volt áttörni, s ezek a nehézségek most még csak fokozódtak. b) Az osztrák-magyar kapcsolatok visszaesésének másik látható jele kereskedelmi forgalmunk visszaesése. A magyar külkereskedelmi szervek nem tudtak szállítani, s így osztrák részről is vonakodás volt tapasztalható. Exportunkat ebben az évben aligha tudjuk 10-12 millió dollár fölé emelni, ami majdnem 50%-os visszaesést jelent. Fokozza a nehézségeket az is, hogy Ausztriában az idén esedékes tartozásunk van, mintegy 6 millió dollár. c) A közbejött események miatt az összes tervbe vett intézkedéseinket le kellett állítanunk, mert azokat újra kell értékelni, újra meg kell állapítani a feladatokat, azok végrehajtásának ütemét. Mindez igaz, azonban mégsem kell ebből azt a következtetést levonni, hogy lehetetlen az osztrák-magyar kapcsolatok helyreállítása, illetve a jó kapcsolatok kifejlesztése. Az idő kétségtelenül nekünk dolgozik. Ausztriának szüksége van a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való jó kapcsolatokra, annál is inkább, mert gazdasági nehézségei egyre inkább fokozódnak. Elsősorban gazdasági érdekei diktálják az ún. keleti blokk államaival való jó viszonyt. Ausztria ezekben az országokban (különösen Kínában) jó elhelyező piacokra tehet szert, azonkívül vásárolhat is ezekben az országokban olyan cikkeket, amikre feltétlenül szüksége van (szén, agrártermék stb.). Egy másik tényező az, hogy maguk az imperialisták is szeretnék azt, ha Ausztria „lazítási" politikájukban jelentős szerepet játszana. Mintegy mintának akarják odaállítani a népi demokráciák elé. Mindent egybevetve: minél inkább háttérbe kerül az ún. „magyar forradalom" ügye, annál inkább van remény arra, hogy a két ország viszonyában ismét normálizálódási folyamat áll be. Ez nekünk is érdekünk, de érdeke Ausztriának is. Hogy Ausztriával kapcsolatos politikánkban eredményeket érjünk el, szükség van arra, hogy egyes fogalmakat átértékeljünk, hogy egyes módszereinken változtassunk.
