Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

3. ) Beszélgetés folyt Stróbl Nationalrattal (sic!), aki a faüzletek megindulása iránt érdeklődött. Hosszasan fejtegette, hogy milyen fontos a burgenlandi fakereskedők számára a magyar faüzlet. 4. ) Rác elvtárs hosszabb beszélgetést folytatott Dr. Karall-lal, a Landtag

103 elnökével. Nevezett érdeklődött a követség munkája után, egyes beosztottak iránt, megemlítette, hogy nem könnyű a helyzet. Karall közvetlen módon, érezhetően nyíltan, baráti hangon beszélt. Egy alkalommal sem mondott olyant, ami ellenséges lett volna, ellenkezőleg, úgy fogalmazta meg, hogy a dolgok a közeljövőben normalizálódni fognak. Megemlítette, ő arról beszélt október 29. után, hogy a Szovjetunió nem engedheti azt, hogy az ellenforradalom kerüljön felül, mindenkit figyelmeztetett, hogy a kérdésben legyenek tárgyilagosak és húzódjanak vissza. Szóba hozta a menekültek kérdését is, megemlítette, hogy az ő üzemében is voltak, s hogy nagyon sok közöttük a gazember. Említett eseteket, hogyan viselkednek a menekültek (lehetetlen módon), megemlített egy konkrét esetet, amikor egy soproni menekült 16-szor jött át, minden alkalommal összetarhált valamit, ezt hazavitte eladni, majd másnap újra visszajött. Rác elvtárs megemlítette ez alkalommal — amikor Karall a menekültek kérdésében az osztrák magatartásról beszélt —, miért nem engedik meg, hogy mi is bemehessünk a lágerekbe, amikor minden más követség bármikor, minden különösebb engedély nélkül bemehet, Karall azt mondotta (ekkor odajött Nationalrat Stróbl is), hogy attól tartanak, hogy mi megkérdezzük az illetők nevét és odahaza lévő hozzátartozóinak valami bajuk lesz. Rác et. megemlítette, hogy ez egy olyan rémhír, mint a többi, amit sajnos osztrák hivatalos egyének — hogy a menekülteket elriasszák — alkalmaznak. Rác elvtárs közölte, hogy jegyzékünkre, amit erre vonatkozólag átadtunk, nem kaptunk választ, nincsen módunkban ismertetni az amnesztia rendeletet. Mi nem vagyunk kíváncsiak az illetők nevére, csak azt akarjuk, a menekültek tudják meg, hogy a kivándorláson, az Ausztriában maradáson kívül van még lehetőségük, az amnesztia rendelet alapján visszatérni. Az osztrák hivatalos szervek által hangoztatott állásponttal ellentétben, többfajta eszközzel akadályozzák a menekültek egy részének hazatérését. Stróbl is beleszólt a kérdésbe egy-egy alkalommal, hogy „ki az, aki ezt megakadályozza?", s majd ő intézkedik. Közölte Karall, hogy „ő is akcióba lép ebben a kérdésben", Rác elvtárs megjegyezte, hogy örül, hogy Karall másképp látja a kérdést és más az álláspontja, de itt nem „protekcióra" van szükség, hogy a lágerekbe bemehessünk, hanem látnia kell, hogy egyes szervek részéről mennyire sértő az, hogy mindenki bemehet a lágerekbe, csak mi, a legilletékesebbek nem, és ez ellentétben van azzal, amit az illetékes osztrák szervek mondanak. Megemlítette Karall, hogy a közeljövőben bejön a követségre, amikor is erre a kérdésre vissza fog térni. Púja Frigyes s. k. követ MOL XIX-J-l-j Ausztria 5/c KüM 00124/1957 (17. doboz). Géppel írt tisztázat. A Nemzeti Tanács tagja - parlamenti képviselő tartományi gyűlés