Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Az osztrák külügyminisztérium jegyzéke a bécsi magyar követséghez a magyar menekültek hazatérésével kapcsolatos kérdésekről Bécs, 1957. január 8. Zl. 277. 869-RA/57 A Szövetségi Kancelláriai Hivatal Külügyminisztérium az 1957. január 4-én kelt, 1/57 számú ottani szóbeli jegyzékre válaszolva tisztelettel megállapítja, hogy az az állítás, miszerint a hazatérni szándékozók „továbbra is az osztrák hivatalos helyek szándékos ellenállásába ütköznek", új és semmiképpen sem felel meg a valóságnak. Ehelyütt is csak megismételhető, hogy Ausztria mindenek felett állónak tekinti az emberek szabad lakóhely választási jogát, ezenfelül nem fűződik érdeke ahhoz, hogy akárcsak egyetlen menekültet is megakadályozzon a hazájába való önkéntes visszatérésben. Ennek megfelelően a mai napig hozzávetőlegesen 1000 magyar állampolgár tért vissza Magyarországra az osztrák hatóságok segítségével. Többszöri kérés ellenére, hogy a Magyar Népköztársaság követsége minden nehézséget azonnal hozzon a Szövetségi Kancelláriai Hivatal Külügyminisztérium tudomására, a hivatkozott szóbeli jegyzék beérkeztéig egyetlen panaszt sem tettek a visszatérés lebonyolítását illetően. Az ebben a jegyzékben közölt tényekről azonnal vizsgálatot indítottak. Ha kivételesen megsértették volna a hazatérni szándékozók azonnali visszabocsátására vonatkozó előírásokat, akkor a mulasztást elkövető szerveket felelősségre fogják vonni. Egyébként a Szövetségi Kancelláriai Hivatal Külügyminisztérium indíttatva érzi magát, hogy nyomatékkal rámutasson a következőkre. 1956. október 23. óta a sajnálatos magyarországi események következtében, amelyek keletkezésében Ausztria semmilyen módon nem vett részt, a mai napig kb. 160 000 magyar állampolgár lépte át papírok és vízum nélkül az osztrák határt. Ausztria ezeket az embereket emberiességi okokból minden erejével támogatja. Csak az osztrák kormány és az osztrák nép áldozatkészségének köszönhető, hogy az évszak ellenére ezeket az embereket fedél alá tudták juttatni, felruházhatták és élelmezhették. Ausztria úgy véli, hogy e magatartása alapján köszönetre és nem igaztalan vádaskodásokra tarthat igényt. Az illetékes osztrák helyek segítőkész eljárásával ellentétben számos eset ismert, amikor a magyar hatóságok olyan osztrák állampolgárokat, akik véletlenül átlépték a határt, hónapokig fogságban tartottak, amikor Magyarországon elítélt osztrák állampolgárok ügyeiről éveken át nem tájékoztatták a budapesti osztrák követséget, sőt a fogságból történt elbocsátásukat követően a nemzetközi jogot sértő módon megtiltották az érintetteknek, hogy felvegyék az érintkezést az illetékes osztrák külképviselettel. Maguknak a szabad osztrák állampolgároknak a Magyarországról történő kiutazását is csak éveken át tartó fáradozással sikerült az osztrák követségnek elérnie. A Szövetségi Kancelláriai Hivatal Külügyminisztériumnak sohasem állt szándékában a magyar állampolgárokat hasonló módon kezelni. Sőt, egy hazatelepítő