Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Az osztrák külügyminisztérium feljegyzése a kormánynyilatkozattal kapcsolatos diplomáciai tájékoztatásokról Bécs, 1956. október 28. 1956. október 28-án, vasárnap 12. 30-kor a szövetségi miniszter úr

81 dr. Haymerle és dr. Platzer követek jelenlétében fogadta Lapin újonnan kinevezett szovjet nagykövetet és Tyimosenko követet. A szövetségi miniszter úr bevezetőjében mindenekelőtt kifejtette: a magyarországi állapotok arra kényszerítik a szövetségi kormányt, hogy állást foglaljon velük kapcsolatban. A minisztertanács ezért elhatározta, felhívást intéz a Szovjetunióhoz, hogy tegyen lépéseket a harci cselekmények beszüntetésére, a további vérontás megakadályozására. Mint semleges ország és mint Magyarország szomszédja, indíttatva érezzük magunkat, hogy sürgős felhívást intézzünk a Szovjetunióhoz a normális politikai viszonyok helyreállítása érdekében, és ezáltal hozzájáruljunk Európa békés fejlődéséhez. Az osztrák szövetségi kormány hamarosan írásos nyilatkozatát is a szovjet nagykövet rendelkezésére fogja bocsátani. A szövetségi miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy az osztrák szövetségi kormány az ország függetlenségének és semlegességének megóvása érdekében szükségesnek látta, hogy az osztrák-magyar határon biztonsági intézkedéseket léptessen életbe. Az osztrák határőrizeti szerveket utasították, hogy minden embert, pártkülönbség nélkül, aki fegyvertelenül átlépi a határt, a genfi konvenció rendelkezései értelmében kezeljenek. Ámde az osztrák csapatoknak utasításuk van arra, hogy ha csoportok harc közben lépnek osztrák területre, és a fegyverletételre szólító felhívásnak nem-résznek eleget, megtörjék azok ellenállását. Az osztrák szövetségi kormány mindent előkészített a sebesültek és a betegek felvételére. A Nemzetközi Vöröskereszt felhatalmazta az Osztrák Vöröskeresztet, hogy mindazon magyar csoportoknak bocsásson rendelkezésére gyógyszert, vérplazmát, kötszert, ruhákat, amelyek ezeket kérik. A szövetségi miniszter úr befejezésül kijelentette, hogy szükségesnek látta ezeket közölni a szovjet nagykövettel, kérvén tudomásulvételüket és kormánya értesítését. Lapin nagykövet azt válaszolta, hogy a szövetségi kormánynak a határon bevezetett intézkedései érthetőek a számára. Ezzel szemben a szövetségi kormány Szovjetunióhoz intézett felhívásának „különös csengése" van. A magyar kormány segítségnyújtásra kérte a szovjet kormányt. A Nagy-kormány létezik, és megkezdte munkáját. A Nagy-kormány abban a helyzetben van, hogy a szovjet kormánnyal megegyezésre juthat mind a csapatokról, mind valamennyi más kérdésről. Olyan ügyről van szó, amely kizárólag a magyar és a szovjet kormányt érinti. A szövetségi miniszter úr azt válaszolta erre, hogy mint szomszédos országnak, erkölcsi kötelességünk minden erőnktől telhetőt megtenni a harcok beszüntetéséért és a további vérontás megakadályozásáért. Az Egyesült Nemzetek chartájában is lefektetett emberi jogok alapján intézünk ezért felhívást a szovjet kormányhoz, hogy Magyarországon mielőbb visszatérjen a nyugalom. Leopold Figl