Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Lapin nagykövet erre megjegyezte, hogy a Szovjetunió is Magyarország egyik szomszédja, és minden érdeke az, hogy a nyugalom és a rend ott mielőbb visszaálljon. Az a benyomása, hogy az eseményeknek vége, és a helyzet hamarosan nyugodtabb lesz. A szövetségi miniszter úr erre kijelentette, hogy nagy gondban lennénk, ha a harcok folytatódnának, és a magyar csapatok osztrák területre jutnának. Ezzel veszélyeztetnék a biztonságunkat. Ha a harci cselekmények folyamán bekövetkezne, hogy szovjet egységek átlépnék a határt, akkor nekünk arra az álláspontra kellene helyezkednünk, hogy a határon ezek is tegyék le a fegyvert. Ezért kérjük a szovjet kormányt, hogy utasítsa csapatait, tartsák tiszteletben Ausztria semleges földjét. Lapin nagykövet erre azt válaszolta, hogy a Szovjetuniónak nincs szándékában veszélybe sodorni az osztrák semlegességet, amelynek megteremtésében maga is részt vett. A szovjet nagykövet megjegyezte, hogy a kormányához intézett felhívás „szokatlanul" cseng. Senki sem kételkedhet abban a tényben, hogy „a szovjet csapatok a Varsói Szerződés rendelkezései szerint és csakis a legális magyar kormány kérésére vesznek részt a magyarországi eseményekben." Lapin úr befejezésképpen azt mondta, hogy reméli, a helyzet Magyarországon még ma normalizálódni fog. A szövetségi miniszter úr erre megjegyezte, hogy komoly aggodalom tölt el bennünket, és azért intéztük a felhívást a Szovjetunióhoz, hogy a további vérontást megakadályozzuk. Lapin nagykövet ezután átadta a szövetségi miniszter úrnak azt a levelet, amelyet Mikojan, a minisztertanács első elnökhelyettese intézett a szövetségi kancellár úrhoz. Ebben kifejti, hogy ausztriai látogatását kénytelen elhalasztani, mivel a rendelkezésre álló rövid idő nem teszi lehetővé, hogy minden tervezett politikai, gazdasági és kulturális kérdést tisztázzon. A szövetségi miniszter úr megjegyezte, hogy csak a látogatás „elhalasztásáról" és nem „lemondásáról" van szó, mivel minden érdekünk abban van, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk a Szovjetunióval. Ugyanezen a napon 13 órára a szövetségi miniszter úr magához kérette Thompson, Sir Geoffrey Wallinger és Seydoux nagyköveteket, akiket ugyancsak dr. Haymerle és dr. Platzer követek jelenlétében fogadott. Thompson nagykövetet Puhán tanácsos, Seydoux nagykövetet Jeannel tanácsos kísérte. A szövetségi miniszter úr mindenekelőtt kijelentette, hogy a szövetségi kormánynak szándékában áll sürgős felhívást intézni a szovjet kormányhoz a harci cselekmények beszüntetése, a további vérontás megakadályozása érdekében. Ebben a felhívásban kifejtik továbbá, hogy a szövetségi kormány hiszi: ha Magyarországon helyreállítják az Egyesült Nemzetek emberi jogok chartájának alapelvein nyugvó normális politikai viszonyokat, ez az európai békét is biztosítja. A szövetségi miniszter úr ezután azt mondta, hogy a Szovjetunióhoz intézett felhívást hivatalosan az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának is megküldjük. Keleti határainkon biztonsági intézkedéseket léptettünk életbe, és határőrizeti szerveinket felhatalmaztuk, hogy mindazon magyarokkal szemben, akik fegyvereiket leteszik, a genfi konvenció alapján járjanak el. Ámde ha fegyveres csoportok lépnék át a határt, az osztrák csapatok ellenállásába ütköznének. A szövetségi miniszter úr tájékoztatta ezután a három nyugati hatalom nagykövetét, hogy Lapin nagykövetnek már átadta a felhívást. A szovjet nagykövet kijelentette előtte, hogy a Szovjetunió kormányát a Varsói Szerződés alapján kérték segítségnyújtásra.