Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Tehát az egész koalíció. Miután megtudták, hogy ez az ember nem kapja meg a vízumot, közölték, hogy nem jön a csapat. Azt hiszem, első dolog, amivel foglalkozni kell most a tapasztalatok alapján az, hogy más hasonló ügyekben mi a helyes eljárás. Gondolom, helyes, hogy a névsor ott legyen. Nem tudom, mi ennek a listának a megnevezése, talán az, hogy a névsorban szereplők nem kaphatnak vízumot — de úgy kellene ezt hívni, hogy a névsorban szereplő emberek csak Budapest hozzájárulásával kaphatnak vízumot. A másik egyszer taktikai dolog. Olyan esetben, ha az az álláspont, hogy az illető nem kaphat vízumot, akkor nekünk is a nyugatiak módszerét kell alkalmazni: mondjuk azt, hogy nincs válasz. Ha ebben a mostani kőnkét esetben nem történik meg szerdán a vízum megtagadása, a dolog árnyalatilag másképp nézne ki. Az lett volna a neve, hogy nem kapott választ, így viszont azt mondják, megtagadták a vízum kiadását. Másik tapasztalati dolog: nekem az a véleményem, nem lehet sablonosán csinálni a dolgot, hogy valakit felveszünk egy listára, s az örökké ott van. Még a legnagyobb gazemberekkel is előfordulhat, hogy tavaly azt mondtuk nekik, ne jöjjenek, most esetleg jöhetnek. Mások: ha lekötünk futballmérkőzést és beengedünk 10 ezer embert, akkor ez nem olyan eset, amikor egy ember miatt harcot kell vívni. Ezzel az összes minisztériumoknak számolni kell. Mindannyian tudjuk, kikből áll ez a 10 ezer ember. Nem szabad ilyen mereven csinálni a dolgokat. Emlékszem, a nyugatnémetekkel volt egy magyar-nyugatnémet mérkőzés Budapesten és 8 ezer nyugatnémet turistát engedtünk be. Ebből 6000 turista volt és ki tudja mi volt a többi, de volt közöttük több tucatnyi nálunk feketelistán lévő nyugati újságíró, akiket semmi más alkalommal be nem engedtünk volna, de akkor — igen helyesen — beengedtünk. Ha hasznosak politikailag az ilyen találkozások, akkor csinálni kell és számolni kell azzal, hogy az ilyesmi rizikóval jár. Ez a dolog egyébként a már folyó harcunkat bizonyos újságírókkal nem befolyásolja. Mindenki tudja, hogy ez kétoldalú dolog, rossz is, meg jó is. Ez harci körülmény, azt kell nézni, mit lehet javunkra fordítani. A tapasztalatokat illetően: ez a lista-dolog legyen világos. A megítélés nem holta napjáig érvényes az illetőre. A listán szereplőknek a követség automatikusan és saját felelősségére nem adhat vízumot, előzőleg Budapestet meg kell kérdezni és esetenként kell elbírálni, hogy a tilalom az illetővel szemben fennáll-e vagy sem. Apró taktikai dolog: ha csak különös ok nincs, ne úgy intézzük el a kérelmet, hogy azt válaszoljuk: el van utasítva, hanem mondjuk azt, nem jött meg a vízum. Ha tömeges rendezvényt csinálunk, akkor ezt a tilalmat a névsorban lévőkkel szemben nem szabad érvényesíteni. Egyébként a dolgokat nem szabad úgy intézni, ahogyan ez történt. Már csütörtökön ismert volt az osztrák pozíció. Ha előbb kapunk tájékoztatást, másképpen tudtunk volna intézkedni. Ez is egy tapasztalat. De van egy másik oldala is a dolognak: kell, hogy legyen konzekvenciája ennek az osztrákok felé is, ezt lenyelni minden további nélkül nem lehet. A következő kérdés jelentkezik szerintem, és ezt meg kell ítélnie a Politikai Bizottságnak, hogy helyes-e. Mi jobb most nekünk, hivatalos nyilatkozatot tenni az ügyben? Ez szerintem elképzelhető. Megjelenhet MTI-hír és akkor élesen reflektálni kell a sajtócikkekre, melyek az osztrákoknál megjelentek. Ez szerintem lehetséges, de akkor meg kell világítani a dolgot. Meg kell mondani, hogy mi a magyar-osztrák sportbarátság, hogy mi a két szomszédos