Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

ország kölcsönös kapcsolata, mit jelent a sportkapcsolat — és akkor meg kell nevezni, hogy miről volt sző. Meg kell mondani, hogy ilyen viszonyok között, amikor 10 ezer osztrák felkészült az útra, nálunk 30 ezer jegyet eladtak elővételben, milyen ultimátumot intéztek hozzánk. Teljesen világos, hogy ez provokáció. És meg kell mondani, hogy a magyar hatóságok mérlegelték a helyzetet és úgy döntöttek: nem mennek be a provokáció utcájába. Maiernek nem írnám le a nevét, de megmondanám, hogy SS-tiszt, háborús bűnös, és ha ehhez akarják fűzni az osztrák-magyar kapcsolatot, akkor sokáig nem lesz futball-mérkőzés se Budapesten, se Bécsben. Ez szerintem mérlegelendő. Azt kell megítélni, hogy végeredményben mi a jó: utólag belemenni egy csetepatéba vagy pedig hagyjuk, hogy a Duna vize lefolyjon. Hogyan reagáljunk erre, mikor zsarolják az embert?! A dolog lényegét jól meg lehet mutatni és a mi pozíciónk helyes és tisztességes. Nem lehet következmény nélkül hagyni ezt. Egyébként a sportkapcsolat terén a politikai gondolkozásnak érvényesülnie kell. Most van egy kezdeményezés, amelynek értelmében minden szeptemberben mérkőznie kell a magyar és szovjet válogatottnak. Én erről szívesen lemondanék, nem ez a magyarszovjet barátság ápolásának útja. Ezt csak azért említem, hogy gondolkozzunk. Ezer tapasztalat van, és ez a sportügyek intézésére is kötelező. ítéljék meg az elvtársak, kell vagy nem kell a magyar-szovjet bokszmérkőzés. Vagy például mindenki tudja, hogy a szovjet futball kemény futball, nálunk meg vannak csirkefogók. Vagy játszanak egymással és ne adja a televízió. Nem ismerik az elvtársak a Ferencváros B-tribünjét? Nálunk a Ferencváros éljen, amíg tud, de 30 évig nem állítanék szembe szovjet csapatot a Ferencvárossal. Azt mondják, hogy ezt a szovjet elvtársak kérték. De nem az ő kötelességük megítélni, hogy hasznos-e ez vagy sem. És most az osztrákoknak is mondanék valamit. Vannak nekünk „futballdiplomatáink". Barcs például két hét múlva meglátogathatná ezt az osztrák embert és megmondhatná neki rendes futballnyelven, hogy 5 évig nem lesz mérkőzés. És le kell mondani néhány tervezett osztrák-magyar sporttalálkozót, mert ha mi leszünk örökké, akik utánuk megyünk, ők meg állandóan válogatnak, akkor sohasem lesz sportbarátság. Üljön le Barcs ezzel az osztrák emberrel, világosítsa fel elméjét... Szerintem a magyar-osztrák sportprogramnak legalább egynegyedét likvidálni kellene. És az osztrák külügyminiszternek is értésére kellene adni valamit megfelelő diplomáciai nyelven. Itt mindjárt az mondanám, Péter elvtárs ne utazzon Bécsbe, és meg kell mondani Kreiskynek, hogy ezért nem megy. A mi közvéleményünk nem értené meg — ezt kell neki majd mondani — hogy miután Önök ezt csinálták, én kiutazzak Bécsbe. És ha a főosztályvezető, aki kiutazik, nem jó, akkor nem fogjuk aláírni az egyezményt. Véleményem szerint tehát az osztrák külügyminiszternek és az osztrák sporthatóságoknak valamilyen választ kell adni. BISZKU BÉLA elvtárs: Mikor velem közölték, hogy mi a helyzet, akkor péntek volt. Egri elvtárs közölte, írtam egy cédulát Péter elvtársnak. Nem voltam tudatában annak, hogy ettől az embertől már megtagadták a vízumot. Péter elvtársnak azt írtam, nem kell választ adni, hét végéig várni kell a válaszadással és majd hétfőn megmondjuk, hogy nem kapott vízumot. Most tudtam meg, hogy már szerdán megtagadták a vízumot. Ne hozzák ilyen helyzetbe az embert. Ha nem közlik szerdán a vízum megtagadását, az osztrákok nem tudtak volna mit csinálni.