Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
SPÖ egyes vezetőinél, sőt polgári politikusok és személyiségek nyilatkozataiban is hangot kap, fel akarják számolni, hogy szabadabbá váljon az út a nyugati imperialista államokkal való még szorosabb politikai és gazdasági együttműködés előtt. Az ÖVP választási győzelmét a reformerek 289 saját sikerükként sajátítják ki, és a kül- és belföldi monopolista körök támogatásának a segítségével jelenleg ők a hangadók a Néppárton belül, és az SPÖ-vel folytatott kormányalakítási tárgyalásokra kidolgozott követelésekben főképpen az ő célkitűzéseik jutnak kifejezésre. A reformerek a választási győzelmet teljesen kiaknázni kívánják, defenzívába akarják szorítani az SPÖ-t, és bár a koalíciót még nem szándékoznak felborítani, de a legfontosabb hatalmi pozíciókban túlsúlyt akarnak az ÖVP számára biztosítani. Az ÖVP mérsékelt szárnya — a Raab-féle reálpolitikai irányzat (amelynek újabban legtevékenyebb vezetője Hurdes) —, amely egyes hírek szerint még mindig számbeli többséggel rendelkezik a párton belül, jelenleg kivárási politikát folytat, és habár szintén arra törekszik, hogy az SPÖ-től engedményeket csikarjon ki, mégis azzal számol, hogy a reformerek túlzott követeléseit nem lehet az SPÖ-vel szemben keresztül erőszakolni és csak egy mérsékeltebb platformon sikerül megegyezést létrehozni. A Raab-szárny feltétlen fenn akarja tartani a koalíciót az SPÖvel, mert nem akarja, hogy egyedül az ÖVP vállalja a felelősséget azokért a népszerűtlen rendszabályokért, amelyeket a dolgozókkal szemben végre akarnak hajtani. Joggal számolnak az eddigi együttműködés tapasztalatai alapján azzal, hogy az SPÖ minden döntő kérdésben kapitulálni fog, támogatni fogja a burzsoázia érdekeit szolgáló alapvető intézkedéseket és így könnyebben lehet leszerelni a dolgozók ellenállását. Az SPÖ a választások során nagyobb mandátumveszteséget szenvedett, mint amire számított, pontosabban nagyobb lett a különbség az ÖVP- és az SPÖ-mandátumok között mint amire az SPÖ gondolt. Bár az SPÖ nem akart győzni a választásokon, de fenn akarja tartani az eddigi helyzetet, meg akarja tartani a jelenlegi hatalmi pozícióit. Az SPÖ-n belül is fennállanak nézeteltérések az Olah-Pittermann-szárny között, de abban egyetértés van, hogy a reformerek túlzott követeléseinek nem szabad eleget tenni. A különbség legfeljebb annyiban van, hogy Pittermannék készek nagyobb árat fizetni a kormányban maradásért és presztízs okokból kitartanak Kreisky külügyminisztersége mellett, mert ha mégis feladja ezt a pozíciót az SPÖ, akkor Pittermannra hárítja a felelősséget. Az SPÖ számít az ÖVP-n belüli mérsékelt szárny — ahogy ők hívják: a konzervatívok — tárgyalási és megegyezési készségére. Számít az ÖVP-n belüli érdekcsoportok közötti igen jelentős érdekellentétekre. Az SPÖ a kormányalakítási tárgyalásokon jelenleg egy „kemény" vonalat képvisel, azaz úgy tesz, mintha semmiféle engedményre nem volna hajlandó. Valójában arra törekszenek, hogy a tárgyalások elhúzódásáért az ÖVP-t tegyék felelőssé, és az a taktikájuk, hogy amikor a lakosság már türelmetlenné válik, akkor az ÖVP mérsékelt szárnya segítségével megegyezést hozzanak létre, amelyben olyan engedményeket tesznek, ami mellett még meg tudják menteni az arcukat. Befolyásolja a két párt pozícióharcát az a körülmény is, hogy áprilisban elnökválasztásra kerül sor. Reális számítások szerint a hivatalban lévő SPÖ-elnöknek 290 megvan az esélye arra, hogy újra megválasszák, ami megerősítené az SPÖ helyzetét. Az Az Osztrák Néppárt politikai programjának megújítására 1959-ben létrehozott Neue Österreichische Gesellschaft tagjairól van szó. Az SPÖ által jelölt és hivatalban lévő Adolf Schärf köztrásasági elnökről van szó.
