Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

ÖVP-reformerek megkísérelnek ellenjelöltet állítani, mert ameddig az SPÖ tölti be az elnöki tisztséget, kevés remény van a teljes jobboldali fordulatra. Máris bizonyosnak látszik, hogy a legnépszerűbb ÖVP-személyiségek nem vállalják a kockázatos, esetleg vereséggel járó jelöltséget. A reformerek is csak olyan ÖVP-személyiséget jelölhetnek a siker reményében, aki maga nem tartozik a reformerekhez, hanem az ÖVP valamennyi irányzata elfogadja. Ennek következtében merült fel Geschnitzer volt államtitkár neve, aki azonban csak az ÖVP második vagy harmadik vezető garnitúrájához tartozik és kevés remény van megválasztására Schárf SPÖ-elnökkel szemben. Egyelőre folyik a taktikázás a két párt között, hogy elhúzzák-e az elnökválasztásig a kormánytárgyalásokat, mert egyik fél sem tudja biztosan melyik párt fog győzni. A hírek szerint az SPÖ az elnökválasztáson próbál revánsot venni a nemzetgyűlési választásokon elszenvedett vereségéért. A kormányalakítási tárgyalások huzavonái és a koalíciós pártok marakodása mögött alapjában véve az osztrák népet érintő kérdések rejlenek. Az osztrák burzsoázia tisztában van azzal, hogy a gazdasági helyzet rosszabbodása és ennek következtében a dolgozók életkörülményeiben beállott bizonytalanság, illetve életszínvonal csökkenés az osztályellentétek nagymérvű kiéleződésére fog vezetni. A Közös Piachoz való csatlakozás csak fokozni fogja a gazdasági élet számos ágazatának problémáit, növekedni fog a külföldi vállalatok versenye, és megnehezül az osztrák áruk külföldön való elhelyezésének lehetősége. Az ÖVP mint a monopoltőke és az osztrák összburzsoázia pártja arra fog törekedni, hogy ebben a kiélezett helyzetben minden döntő parancsnoki pozíciót a kezében tartson, de egyúttal fenntartsa az együttműködést az SPÖ-vel is, amelyre szüksége van a dolgozók fékentartásához. Az SPÖ a választási propaganda során bebizonyította, hogy a munkásosztályon belül továbbra is ő az antikommunizmus fő szócsöve. Ez az antikommunista propaganda olyan mértéket öltött, hogy visszaütött az SPÖ-re is, és az ÖVP-hez taszított olyan választókat, akik az SPÖ-ben elsősorban szocialista, tehát a kommunistákkal rokon pártot láttak. A kommunista párt választási vereségében szerepet játszott, hogy még mindig hitelre talált a kommunistákkal rokonszenvező szocialista választóknál az a régi jelszó, hogy aki a KPÖ-re szavaz az az ÖVP-t erősíti. További okok voltak, hogy az ellenséges pártok monopolizálták a rádiót, televíziót és a sajtó túlnyomó részét. Véleményem szerint a fő ok az a körülmény, hogy a teljes foglalkoztatottság és a viszonylag jó életszínvonal miatt nem sikerült a szocialista választók előtt a saját vezetőik koalíciós és osztályegyüttmüködő politikáját olyan módon megmagyarázni és leleplezni, hogy megértsék, miért ártalmas az a munkásosztály érdekeire. A KPÖ választási eredménye nem tükrözi pontosan a párt valóságos erejét és befolyását. A KPÖ propagandája és követelései messzebbre jutnak és mélyebbre hatnak, mint amire a választási eredményekből következtetni lehetne. Olyan körülmények között, amikor az antikommunista jelszavak kevésbé hatnak és a dolgozók saját tapasztalataik alapján ismerik meg a kommunistákat mint érdekeik igazi képviselőit, pl. a községi és üzemi választásoknál, a kommunisták szép eredményeket értek el, valószínűleg a jövőben is megtartják, illetve megerősítik befolyásukat.