Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

amelyek rákényszerítik akaratukat a gyengébb osztrák partnerre, semmibe véve az osztrák burzsoázia saját érdekeit. Az EWG kérdésében és a semlegesség értelmezésében az utóbbi időben elhangzott egymástól eltérő nyilatkozatok, az ekörül folyó vita tükrözi azokat az ellentéteket, amelyek jelenleg meghatározzák osztrák különböző érdekcsoportok állásfoglalását a fenti kérdésekhez. Az ÖVP szélsőséges jobbszárnya és az FPÖ által képviselt ama koncepció, hogy Ausztria teljes jogú tagként lépjen be az EWG-be semmibe véve a semlegességet, jelenleg úgy látszik, teljesen kudarcot vallott. Az ÖVP mérsékeltebb szárnyának (Raab-csoport) előrenyomulása saját pártján belül azt is jelenti, hogy az osztrák burzsoázia az EWG-ez, illetve a nyugat-európai gazdasági integrációhoz való csatlakozásának egy rugalmasabb, érdekeit jobban kielégítő útját keresi, amelynek realizálására az ez ideig is alkalmasabbnak látszik, mint az ÖVP szélsőséges reakciós csoportjának merev politikája. Az osztrák burzsoázia tehát a jövőben is arra fog törekedni, hogy a nyugateurópai közös piachoz való közeledés, illetve együttműködés megvalósuljon, de a csatlakozás olyan lazább formáit igyekszik elérni, mely semlegességét formálisan tiszteletben tartaná, bizonyos mozgási szabadságot biztosítana számára, elsősorban keleti kereskedelme további fenntartására, amely a kiéleződő konkurrencia körülményei között életfontosságú piacot jelent ipara, különösen pedig az államosított ipara számára: másrészt pedig bizonyos engedményeket kíván kapni a külföldi áruk versenye miatt a belső piacon egyes veszélybe kerülő iparágának, illetve a mezőgazdaságának védelmére. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban az Ausztria semlegességét fenyegető negatív jelentések az osztrák bel- és külpolitikában megszaporodtak, mégsem következett be a szocialista országokkal való kapcsolatok romlása, sőt egyes kedvezőtlen jelenségek ellenére tovább fejlődött Ausztria és a szocialista szintű látogatások növekedésében, a személyes kapcsolatok erősödésében, sikeres gazdasági tárgyalásokban, egyes egyezmények eredményes megkötésében, a kulturális kapcsolatok fejlődésében. Általában a kapcsolatok javulására mutattak rá az osztrák hivatalos személyek által tett nyilatkozatok és kijelentések is. Alapjában véve három fő okra vezethető vissza az osztrák burzsoázia külpolitikai állásfoglalásának a háttere a szocialista országokkal szemben, illetve ezekben a körülményekben keresendő annak a magyarázata, hogy Ausztriának a kapcsolata a szocialista országokkal az aránylag kedvezőtlen körülmények ellenére sem romlott, hanem inkább javult. 1.) Az osztrák burzsoázia csatlakozni kíván a Közös Piachoz, a nyugat-európai gazdasági integrációhoz. Azonban a csatlakozást bizonyos feltételekhez akarják kötni, illetve a Közös Piac országaitól olyan engedményeket akar kapni, amely létfontosságú kívánságait kielégíti. Annak érdekében, hogy a Közös Piachoz való csatlakozás előkészítésénél ne maradjon elszigetelten, ne legyen teljesen kiszolgáltatva az erősebb partnernak, tehát, hogy nagyobb súllyal tudjon fellépni — nagyobb árat tudjon elérni a tárgyalásokon —, igyekszik az eddigi számottevő gazdasági kapcsolatait fenntartani a szocialista országokkal, sőt ezeket erősíteni. A szocialista országokkal való kereskedelmi forgalom ugyan viszonylag nem nagy, az osztrák külkereskedelemnek csupán 15%-kát teszi ki, de az államosított ipar, illetve egyes iparágak termékeinek nem 15%-ka, hanem 25-30%-ka, sőt ennél nagyobb része a szocialista országokba kerül kivitelre. Az osztrák